Félek! Nem láttam vagy 3 napja. Ezalatt ráadásul alig beszéltünk. Hiányzik. Rettentően. És csak remélni tudom, hogy én is neki. Félek, hogy megtörténik az, ami egyszer már Titok és köztem megtörtént: összemelegedünk nagyon, majd elhidegülünk. Nem, én ezt nem akarom, és nem is fogom hagyni. Mégegyszer nem. Túl fontos lett már az életemben. Túlságosan hozzá nőtt a szívemhez. Túlságosan is vele akarok lenni. És érzem, hogy ő is ragaszkodik hozzám, de mégis bennem van a félsz. Mivan, ha ilyenkor elgondolkodik és meggyőzi magát arról, hogy mégsem vagyok mellé való, vagy mi történik akkor, ha más kezdi el önös érdekek miatt ezzel teletömni a fejét?? Félek. Nagyon félek. Holnap muszáj látnom.

Vágy

Egyszer már elvesztettelek, többbet ezt nem hagyhatm!
Mégis úgy jön szememre az álom,
Hogy nem tudom, mit hoz a holnap.
Vajon láthatom-e szerető mosolyodat??

Mikor visszakaptalak Téged, szívem majd kiugrott,
Minden pillanat csak újabb lángot gyújtott.
De most összeszorult a félelemtől újra.
Reméli gazdája nem tévedt rossz útra.

Rossz útra, mely elhidegülést hoz,
Mely miatt eegyszer már történt sok rossz
E gyenge szívvel, mely most hiányol, Édes.
Karjaimba várlak, ajkam csókra éhes!

Add meg hát leghőbb vágyamat, Kedves!
Hadd öleljelek át újra. Szívem Téged keres.
S ha megint itt leszel, talán megnyugszik újra,
Hogy gazdája nem tévedett rossz útra.
2015.01.31. Budapest

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.