Minden bizonyára nem én vagyok az egyedüli, aki nem csak minőségi filmeket vagy sorozatokat néz. Néha kellenek a "limonádé" darabok is, amikkel kitölthetjük a pihenő időnket. Ezek azok a fajta filmek és sorozatok, melyeknek nincs igazán komoly mondanivalójuk. Nem kell feszülten figyelemmel követni a cselekményszálakat. Azok párhuzamos haladta nem mindig hat egymásra, eléggé gyakran kapcsolat sincs, vagy ha van, akkor sem nekünk kell rájönni arra, hanem maga az alkotás tárja elénk azt. Be kell valljam, nagyon sok ilyen sorozatot nézek. Néha egy-egy címének a kimondása után mások keserű arckifejezéssel néznek rám, hogy mégis hogyan vagyok képes megnézni azt a "szart". Hiszen annyira gagyi, és unalmas... Persze, ezeket néha el is ismerem. Én is szeretem azokat a műsorokat, amik valóban értéket képviselnek, van mondanivalójuk, vagy egyszerűen a történet annyira szerteágazó és mégis összefonódó, hogy a végére a szórakozás nem pihentető, hanem szellemileg egy kicsit megterhelő; elfáradok tőle. Viszont ahhoz, hogy igazán kikapcsoljak szükségem van a limonádékra. Ha nem tudok elaludni, ezek "álomba ringatnak". Most is épp egy ilyen sorozatot nézek (és igen, jelenleg hajnali 3:53 van, amikor ezt írom). És igazán most jöttem rá, hogy miért szeretem ezeket a sorozatokat. Mert ezeknek is van egy cselekményszála, ami akár érdekes is lehet. Csupán az a sebesség, hogy milyen gyorsan kapunk belőle új darabkákat, az más. Ilyenekre tipikus példák a sok évaddal rendelkező nyomozós sorozatok. Minden évadban, sőt van, ahol több évadon keresztül kapunk egy-egy új történetet. Minden részben adnak belőle egy kis ízelítőt, de a teljes sztori csak a legvégén derül ki. És ez igazságtalanság. Jelenleg épp a Lucifer 3. évadát nézem és most jöttem rá, hogy miért olyan nehéz letennem, de mégis miért untat néha. A részek közepén a fő történetszálon nem igazán látunk haladást. Mindig van egy adott bűntény, amit megoldanak, elkapják a gyilkost és mindenki boldog. Közben néhány mondatnyi párbeszéd hangzik el talán, ami előrébb lendíti az eseményeket. Ellenben a részek utolsó 5-10 perce már nem erre koncentrál. Az megadja azt, amire valójában várunk. A valódi előrehaladást. Kapunk egy kis meghökkentést, kapunk egy kis elejtett... nem morzsát, inkább fél szelet kenyeret, aminek a másik felét is akarjuk. És amikor vége a résznek, akkor annyira elönt minket a kíváncsiság - hogy a sok unalom után végre előre mozdulni látszik a cselekmény -, hogy elindítjuk a következő részt. És újból elkövetjük a hibát, és az érdeklődésünk 25 percig megint a nullához fog konvergálni. És ez a legtöbb bűnügyi, nyomozós, stb. sorozatnál így van. Adnak egy gyenge kis gyilkossági sztorit, és az igazán érdekes részt pedig csak apró kis darabkákban tárják elénk. De mégis képtelenek vagyunk abbahagyni, és egy részt végignézve megint csak a következőt várjuk. Felmerül a kérdés, ez biztosan jó kikapcsolódás?? A választ rátok bízom ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.