Mindig ugyan az történik. Közel kerülsz hozzá és aztán rá kell, hogy ébredj, hogy félreértetted. Régóta ismerem a Ölelkezőspajtit. Mindig tabu volt a jelenlegi együttesem miatt, de valahogy sosem bírtam visszafogni magam, hogy ne keressem és ne próbáljak meg jófej lenni vele. Már kezdettől fogva nagyon vonzódtam hozzá, és később amikor megismertem nem csak egyszerű testi vonzalom volt az egész már. Kevés lány lett volna, akivel szívesen összejöttem volna és komolyan is tudtam volna venni. Ő pont ilyen volt. Megbíztam és meg is bízok benne a mai napig. Nem érdekel, hogy ki mit mond vagy terjeszt róla. Ha valamit tudni akarok, akkor úgyis megkérdezem tőle. Szóval ő egy volt a kevés ember közül, akivel tényleg el tudtam volna képzelni. És ráadásul nemrég ment szét a barátjával így ideális is volt, hogy sokat beszéltünk és találkoztunk. Persze el is kezdtünk egyre többet ölelkezni, csókolózni. Az elmúlt héten már olyan érzésem volt, mintha tényleg a barátnőm lenne. De nem volt kimondva és nem is volt rá utalás téve. Így ma megkérdeztem, hogy mit szeretne. Lehet, hogy nem kellett volna. Kiélvezhettem volna még a dolog örömeit pár napig. Most megint kicsit lehangolt vagyok. Megint egy kicsit egyedül érzem magam. És kétségbeesetten próbálkozok kavarni minden lánnyal. És ez egyre elszomorítóbb, hisz nem tudok egy lányra koncentrálni így és azt szépen felépítve megszerezni. Össze-vissza járkálnak a gondolataim, minden nap más lánnyal találkozok. Tudom, hogy ez így rossz de valahogy nem tudok ellene mit tenni. Nincs erőm hozzá és félek is. Mert ezek a lányok nem tartoznak azok közé, akikkel tényleg el tudnám képzelni hosszú távon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.