Hát... magam sem tudom, hogyan is kezdjek ebbe bele. A világ megváltozott. Vagy csak inkább én kezdek felnőni. Egy ideje teljesen máshogy élek, mint azelőtt. Már nem várom a hétvégéket, nem Pesten töltöm a hétköznapokat, máshogy állok a kapcsolatokhoz, legyen az szerelem vagy barátság. Megváltoztam, pedig nem akartam. És hiányzik a régi, könnyed életem, amikor csak fogtam magam és a szabadidőmben - ami jelenleg 0 - elmentem és találkoztam ezzel, azzal, meg amazzal a haverral és jól éreztem magam. Amikor egy lányba képes voltam beleszeretni, sok időt vele tölteni és nem túl komolyan viselkedni vele. Amikor még a tanulmányok csak játékok voltak és nem pedig egy küzdelem a jövőbeli életért. Igen. Azt kell mondjam, hogy felnőttem. Jelenleg a hétvégéimet munkával töltöm. Sok munkával. Lányokkal foglalkozni nem igazán van időm. Igaz most van barátnőm... de ezt mindjárt kifejtem részletesebben is. És az egyetem. Néha félek, hogy nem lesz belőlem semmi. Félek, hogy képtelen leszek befejezni és egy parkolóházban igázva húzom le az életemet. Pedig ebbe kezdek belefáradni. Már nincs olyan, hogy szünet, vagy vizsgaidőszak. A barátaimat is kezdem elveszíteni, és csak a fontosak maradnak mellettem. Azok, akikkel régen rendszeresen találkoztam, ma már nem keresnek, hisz tudják, ha elhívnának péntek este vagy szombaton bulizni, vagy csak elmenni gangelni valahova, az lesz a válaszom: "Bocsi, dolgozom..." És ebből kezd kissé elegem lenni. Kellene találnom valami olyan munkát, amivel ugyanennyit kereshetek, de akár hétköznaponként az egyetem mellett is tudom csinálni, vagy csak 1 vagy 2 hétvégémet veszi el. Persze ez szinte lehetetlen. Ilyen munkát úgysem fogok találni.
Na de ígértem, hogy szót ejtek a barátnőmről is. Elvégre a blogom egyik mozgatórugója a szerelmi életem. Legalábbis valamikor még így volt. Tinderen ismertem meg. Valamikor nyár elején. Igazából nem akartam tőle komolyabbat. Amolyan hiánypótlónak terveztem, amíg nem találok valakit. Csak aztán én hülye megkedveltem, és összejöttem vele. Azt hittem, hogy lehet belőle valamit. 6 hónapja vagyunk együtt, de mostanság egyre jobban kezdem érezni a következőt: Egyszerűen nem akarok vele lenni. Más lányok után tekintgetek, flörtölni próbálok és szinte minden egyes porcikám menekülne. NEM szeretem. És nem is fogom megszeretni. Néha már idegesít, hogy mindenen megsértődik vagy úgy viselkedik, mint egy esetlen 14 éves kislány. Néha idegesít, hogy apát kell játszanom és nem barátot, akinek mindent meg kell tanítania neki. NEM vagyok tanítóbácsi. Nem egy ovisra van szükségem, hanem egy nőre. Aki adott esetben tudja, hogy az ágyban mit kell csinálni, adott helyzetekre hogyan kell reagálni, megáll a két lábán, és nem tojik be attól, ha valamit önállóan kell megoldania. És legfőképp NEM hagyja, hogy a szülei bele szóljanak az életébe. Ezek mellett eljutottam egy olyan pontra, amiről azt hittem, hogy velem sosem fog megesni. Tizenéves koromban arról voltam híres, hogy kb "még a legyet is röptében..." Hát ez változott. Eljutottam arra a pontra, hogy a "barátnőm" nem kívánom. Ha szexelni kéne vele, arra hivatkozok néha, hogy a munka miatt vagyok kimerült, mert egyszerűen NEM kívánom. Nem akarok lefeküdni vele, nem akarok összebújni vele és nem akarok vele lenni. Persze, igen, tudom, nem kell annyira kiabálni kedves emberek, hogy akkor "Miért nem szakítok vele??". Akarok, de nem megy az olyan könnyen. Pontosabban mehetne, nem hatna meg, ha bőgne miattam két hétig, vagy háromig, ha minden barátnője egy szarházinak tartana. De nem ilyen vagyok. Sosem voltam. Mindig igyekeztem a leggyengédebb módon szakítani. Terveim szerint Februárban úgysem nagyon fogunk találkozni, így kicsit talán elhidegülünk egymástól (a munka egyetlen előnye). Aztán a távolság miatt talán könnyebben megérti, hogy ez nem fog menni. Ha mégsem, nem fogom sokáig húzni. Megmondom kerek-perec a tényeket. Talán ha nagyon muszáj.... még meg is bántom valamivel. De ez így sajnos nem mehet tovább. És hogy utána hogyan tovább?? Még magam sem tudom. De egy kis szabadság, hogy bárkivel kavargathatok nem jön rosszul. Na meg, ha összejönne ezzel vagy azzal (vannak azért kiszemeltek), akkor lehet h nem zavarna, ha meg van kötve a... kezem ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.