Esti vihar

Már az utca is csendes,
Csak pár autó hasít el,
De a szoba sötétjében
Egy új, vad vihar kel.

Magányos gondolataim
Sűrű esőként záporoznak.
S a kövér, savas cseppek
Szívembe újabb lyukat vájnak.

Mi változott köztünk??
Miért nem mondod, hogy szeretsz??
Vajon hiányzok még neked??
A bizonytalanság nem ereszt.

Egykor karjaid ölelése volt
A legforróbb nyár számomra.
S most itt fekszem kihűlve,
Lelkem vizesen, ázva-fázva.

Jön még új tavasz??
Megéri még várnom??
Csak adj egy apró jelet,
S én a hóvihart is állom.
2024.06.18. Budapest

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.