Régóta nem blogoltam. Talán már ki is haltatok, anno lelkes olvasóim. Azóta ugye btöltöttem a 19-et. Volt nagy buli meg minden. Nahjó. hagyjuk az elmulasztott tények sorolsát. Megint visszatérek a jó öreg témámhoz. Nők. Igen. Azt hiszem végre megint boldog vagyok. találtam egy lányt aki szeret, és azt hiszem én is belészerettem. Furcsa ez azok után, hogy azt hittem már sosem fogok tudni senkit sem szeretni és ha mégis akkor is féltem tőle. Most is félek, hogy belé szerettem. Félek a csalódástól, hogy egyszer elhagy, rámun, talál valaki jobbat és a többi... De nem rettegek. Képes vagyok bízni benne valamennyire és elmondhatom, hogy ő is megbízhat bennem. Néha belegondolok abba, hogy "Mi lenne ha...". Nem. Nem! NEM! Egyszerűen nem kell más. Vele akarok lenni. Teljesen magabiztosan állítom, hogy vele akarok lenni. Persze elő-előtör belőlem a féltékenység, de aztán csak belegondolok, hogy milyen, amikor emgcsókol, amikor átölel, amikor hozzámbújik és erre álmomból felébredek, de nem haragszom rá, csak mosolygok csukott szemmel, hisz boldog vagyok, hogy ott van a karjaimban. De most egy darabig nem tudok vele találkozni. Mostanság egyre többet dolgozom. Nagyon lefáraszt ez és elveszi azt a kevéske időmet is, amit rá fordíthatnék. De egy biztos: van barátnőm és semmi pénzért nem adom!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.