Hogy miért is írok megint ide?? Ez egy egyszerű próbálkozás csak. Nem feltétlen úgy halad az életem, ahogy elterveztem pár éve. Bár vannak bizonyos dolgok, amik jó irányba haladnak, de a hétköznapok még mindig nem tesznek boldoggá. Vagy ha mégis, csak nagyon kevés dolog és nagyon rövid időre. És azzal, hogy kiírom magamból a gondjaimat talán segíteni fog feldolgozni őket.

Kezdjük is a szerelmi életemmel, hisz legnagyobb részben mindig arról szólt a blogom. Szóval megint egyedül vagyok. Volt egy egy éves kapcsolatom, amit elég komolyan vettem. De természetesen megint pofára estem. Bár lassan már kezdem érteni, hogy mik azok a dolgok, amikkel elveszítem a lányokat. Persze jöhetne itt mindenki azzal, hogy biztosan mert sokat piálok (amikis részben igaz, de közel sem iszom annyit mint régen - de ez egy teljesen másik téma), de valójában ez csak egy olcsó kifogás a lányoktól. A legtöbb alkoholistával a probléma az, hogy aggresszívek, vagy az állandó ivástól teljesen elvesztik a kontrollt az életük felett. Ezzel szemben én se nem bántok senkit, se nem hagyom kicsúszni a kontrollt. De pont a kontroll megtartása lehet az egyik ok. Úgy tudom az életemet a kezemben tartani, ha jól felépített tervek szerint haladok a hétköznapjaimban. Ez néha úgy tűnhet, hogy befásultam (és valóban kicsit így is van), de pont ettől a rendszewrességtől érzem magam a nyeregben. De emiatt a spontaneitásom szinte teljesen eltűnt. Ráadásul egy kpacsolaton belül nekem a hétköznapokban elég, hogyha ott van mellettem a másik, de tudom, hogy emiatt túl kevés programot szervezek másokkal, és azt is tudom, hogy a legtöbb nő önző és ajándékok/meglepetések halmát várja. Így, ha nekem nincs benne a napi rutinomban, hogy állandóan azon gondolkodjak, hogy mivel lehetne épp meglepni a másikat, akkor rám fognak unni. Márpedig ez egy külön állásnyi energiát is felemészthetne. Bár visszaolvasva az elmúlt prá mondatot még én is érzem benne, hogy még haragszom az exeimre, de racionálisan nézve is sajnos erre jutok. Lényeg a lényeg, hogy megint egyedül vagyok. És magányosnak érzem magam. De közben meg nem vágyok arra, hogy megint valaki olyannal legyek, aki mellett állandó megfelelési kényszert érzek. Épp ezért vagyok néha egy picit boldogabb mostanság. Van egy lány az életemben. Régen mondhatni "együtt" voltunk. Sok éve ennek már, de most nyár végén újra találkoztunk. Természetesen megint az ágyban kötöttünk ki, amit nem is bánok. De azóta nem is egyszer kötöttünk ott ki. Viszonylag sokat is beszélgetünk. Ami jó, mert van női társaságom. Viszont nem járunk. Nincs semmi kötöttség, nincs semmi megfelelési kényszer. Nincsenek problémák. Néha megkapom, amiket egy kapcsolattól is megkapnék, szex, beszélgetés, randiszerűségek. De mégsincs teher mellette rajtam, hogy állandóan ezt vagy azt kéne csinálni, így vagy úgy viselkedni. Ez kicsit oldja a bennem lévő sok stresszt. Mert hát abból van elég az életemben. De a kapcsolati stressz most így kimarad. Ez a hétköznapjaimat igen csak megkönnyíti.

De most itt be is fejezem, már így is túl sok összevisszaságot írtam. Majd a napokban igyekszem folytatni. Ha sikerül rávennem magam megint.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.