Idén egy számomra igen buta tantárgy indult el, de talán a házi feladatok között lesz egy-két olyan, amit ugyan így, mint ezt meg tudom osztani. Olvassátok szeretettel az első házi dolgozatomat a Bevezetés a filozófiába nevű tantárgyból!

Honnan tudom, hogy nem tudok?

Nem tudom rá a választ. Hogy honnan tudom ezt? Onnan, hogy, amikor elkezdtem írni semmi nem jutott eszembe. De most mégis megpróbálom megfejteni a titok nyitját a következőkben.
Először is egy eléggé személyes példával kezdenék. Nem rég megismertem, és nagyon megkedveltem egy lányt. Mikor először tudtára adtam, hogy tetszik ő elutasított és kijelentette, hogy nem akar tőlem semmit. Majd pár hétre rá mégis olyan dolgokat tett és mondott, amik arra engedtek következtetni, hogy ez megváltozott. De sajnos boldogságom csak aznap estig tartott, amikor egy gyenge kifogásra hivatkozva kijelentette, hogy ő nem akar tőlem mégsem többet. Persze mind ezt lehetne fogni a tinédzser lányok kicsapongására, komolytalanságára, gyerekességére. Ám ez a lány más. Korához képest elég érett, és a párkapcsolatokról is igen jól gondolkodik. De mégsem tudom, hogy azt az egy délutánt mire véljem. Tudom, hogy nem tudom, hogy mit akar. Tudom, érzem. Keresem a kérdésemre a választ; megpróbálom megvizsgálni más szemszögből, lehetséges válaszokat kreálok rá. Próbálom kiszűrni a hibákat, több információt gyűjteni, pontosítani a válaszaimon.
És itt vissza is térnék a bevezetésemben állítottakra. A nem tudás tudása egy érzés, amelyik belülről fakad. Egy érzés, amely késztet minket egy kérdés megválaszolására, vagy újabb segítő kérdések feltételére, amelyekre valószínűleg mi vagy mások könnyebben találunk választ. Egy érzés, amely ösztönöz minket a gondolkodásra, egy téma mély vizsgálatára. Egy érzés, amely késztet minket arra, hogy megtaláljuk a helyes választ!
Emellett beszélnék egy másik fajtájáról a nem tudásnak. A megoldás megfejtése után is rájöhetünk arra, hogy valamit nem tudunk, pontosabban nem tudtunk! Ennek is beszélhetünk két fajtájáról. Az egyik, amikor valamire hibásan tudtuk a választ, a másik pedig, amikor magát a kérdést sem tudtuk, de a válasz létrejöttével a kérdés is megszületett. Ez amolyan különleges esetnek tűnik, mégis nap, mint nap megesik velünk. Nem is vesszük észre. Akár egy híradás, vagy csak egy egyszerű beszélgetés is olyan új válaszokat hozhat az életünkbe, amit nem keresünk, de a későbbiekben meghatározó lesz (talán egy újabb nem tudás alkalmával, amikor segítő válaszokat keresünk). Ezek nem is feltétlen köthetők szorosan a témához, hisz nem foglalkozunk vele, hogy tudjuk-e, nem gondolkodunk el azon, hogy ezt eddig tudtuk-e vagy szükségünk volt-e rá, de mégis tudat alatt tudjuk, hogy eddig nem tudtuk.
Összegezve a nem tudás tudása lehet egy tudatos érzés illetve egy tudatalatti, ami feltétlen mindennapjaink és előrehaladásunk része.

Most pedig a mai napról emgfogant kis versem következik. Remélem átérzi mindenki.

Átok

Ha mégis kellek neked, gyávaságod legyen átok!
Ne múljon el nap, ne legyen több nyugodt álmod!
Gondolj rám, mint lezáratlan ügy,
mint szíveket nyomó fülledt szürke köd!

Ha mégis változol, gyávaságod legyen átok!
Jöjj egyszer majd rá, hogy rád már többé én nem várok!
Gondolj vissza az édes csókokra,
Mezítláb a padon, minden szavamra!

Ha nem tudlak most ellökni, gyávaságom legyen átok!
Érezzem hát minden nap a gyenge hazugságot!
Rád gondolok majd és barna szemeidre,
Melyek mosolyt vagy fájdalmat csaltak szívembe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.