Megint egy koppanás. És megint egy teljesen váratlan helyzetből. Amikor megismertem, akkor azt mondta, hogy nem akar semmit sem tőlem. Az elmúlt napokban mégis olyanokat írt, amik félreérthetetlenül azt mutatták nekem, hogy nem csak barátkozni szeretne velem. Tegnap találkoztunk is suli után. Elmentünk a feneketlen tóhoz. Először dumálgattunk, aztán elcsattant egy csók. Aztán még egy és még egy. Egész délután csókolóztunk. Alig tudtunk elszakadni egymás karjaiból, de muszáj volt már. Már, akkor is mondta, hogy fél ettől az évtől. Most lett tizenegyedikes. Sokak azt hiszik erről, hogy valami nagy változás a fakultációk és a továbbtanulás miatt. Ez hülyeség. Ugyanolyan év, mint a többi. Ezek után mikor tegnap hazaértem facebookon bocsánatot kér és leírja, hogy ő nem mer bevállalni most egy kapcsolatot. Fél, hogyha magára nem jut majd ideje, másra hogyan jutna?? Tökéletes érv lenne... de nem nekem. A terv megvan. Tudom, hol lakik. Most már csak azt kell megtudnom, hogy otthon lesz e délután. Rohadtul nem lesz időm megvalósítani, de épp ezért lesz hatásos, ha sikerül. Ahelyett, hogy a holnapi osztálykirándulásra készülnék inkább elmegyek hozzá. Felhívom telefonon és kihívom a kapu elé. Remélem hatásos lesz. Remélem beválik. csak kéne még mellé valami frappáns szöveg. De elég unalmas percem lesz ma, hogy kitaláljam ezeket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.