Egyre gyakrabban érzem, hogy fáradt vagyok. Szinte teljesen kimerültem, de mégis hajtom magamat a végsőkig. Muszáj. Kell az egyetem és kell a pénz. Ha most leállok, sosem érhetem el az álmaimat. De így nem jut idő semmire. Egyszerűen abból áll az életem, hogy bejárok az egyetemre, vagy pedig dolgozok. Alig van szabadidőm és az is olyankor, amikor nem tudom igazán jól kihasználni. A maradék időmben pedig alszok. Ami valójában egyre érezhetőbben időpocsékolás, de muszáj. Így is teljes mértékig fáradt vagyok. És ez a kimerült állapot csak hozza magával a pesszimista gondolatokat is. Nem tudom eldönteni, hogy megéri-e ez nekem. Csak reménykedni tudok, hogy ez a helyes út, hogy legalább a jövőm ne olyan legyen, mint a múltam. Igazából nem is tudom mit írhatnék még. Fáradt vagyok ahhoz is, hogy kitaláljak valami témát. És még inkább fáradt ahhoz, hogy értelmesen ki is fejtsem. Most is csak gépelem a mondatokat, néha összefüggés nélkül és szinte nem is törődök azzal, hogy korábban mit írtam le. Csak írom ami az eszembe jut, mert nem tudok jobbat. Ááááá, ennek semmi értelme... Na majd legközelebb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.