Ahogy a cím is mutatja kivételesen nyugodt vagyok. Nem háborognak bennem érzések, nem azon gondolkodom, hogy mi fog fájni, hogy mit ronthatok még el, vagy hogy amit eddig tettem miért tettem és miért rontottam el. Felesleges lenne, hisz semmit nem érnék el vele. Felesleges túlságosan is belemerülni az érzéseimbe, hisz rajtam kívül nem sok embert érint meg, vagy ha mégis, azok nem tudnak vele mit kezdeni, hisz nem feltétlen róluk szól. Egy rohadt nagy bizonytalanság az életem jelenleg, de mégis megpróbálok minél inkább hideg fejjel gondolkodni. Tudom, hogy nem fog sikerülni és gyorsan eldurran az agyam, vagy törik meg újra a szívem, de megpróbálom, hisz talán így tudom a legtöbbet elérni, kihozni magamból. Tehát bizonytalanság. Egy valamiben biztos vagyok. elvesztettem őt. Talán nem véglegesen,d e most nem vagyok több egy barátnál. Még ha azt is mondja, még ha azt is érzi, semmivel sem vagyok több, mint egy barát, aki belé van zúgva. Nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen ilyen barátja. Viszont én vagyok az egyetlen akit anno szeretett és önhibája miatt vesztette el. Most mégsem adhatom fel. Annyiszor választottam a könnyebb utat és annyiszor rosszul választottam azt, hogy most küzdenem kell. Küzdeni a végső reményig. Igen, a reményt tartja bennem egyfolytában. Néha úgy érzem, hogy csak játszik velem, de reménykedek, hogy csak azért érzem ezt, amiért anno azt hittem, hogy nem szeret. Ezt hiszem, érzem, mert nem mutatja ki, hogy még lenne esélyem. De hiszek a szavának, mást nem is nagyon tehetnék. ezek mellett tudom, hogy akármennyire is bizonytalan ez az egész, hogyha most azzal kezdeném el piszkálni, hogy bocsásson meg nekem és fogadjon vissza arra a bizonytalan, de mégis biztosabb állapotba, mint ami ez előtt volt, csak rontanék a helyzeten. Így is elég sokat hozom fel neki a témát és talán túlságosan kinyílok neki. Igaz ő az első lány aki többször látott sírni, és ezt sem tartom túl jónak, hogy ennyire eleresztem magam előtte, hisz ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogyan szeretném, sokkal sebezhetőbb leszek. Most úgy kell hozzáállnom, mint az előtt; azzal a különbséggel, hogy nem húzhatom magamhoz, nem csókolhatom meg és nem játszhatom el a barátja szerepét. Biztos van aki ostobának tart azért, mert képes vagyok még most is küzdeni érte, hisz amikor úgymond "együtt voltunk" sem volt mindig fényes és akkor is zavart, hogy képtelen annyira kötődni hozzám, hogy ki merje mondani, hogy a barátja vagyok, vagy akár fel merjen vállalni, mint a barátját, de akármennyire is zavaró és fájó, inkább viselném el azt a szenvedést, mint a mostani kínt, hogy semennyire sem az enyém. Az elmúlt két hónapban viszont valamennyire kiismertem mind őt, mind pedig a barátait. És tudom azt is, hogyha őt vissza szerzem, akkor sem fog ebben minket senki sem támogatni, és ő a barátai miatt - hogy azok ne nézzenek rossz szemmel rá - titkolni akarja majd azt, hogy mi együtt vagyunk. Igen, neki még fontos az "imidzs". Az ami évekig nekem is szemem előtt volt, hogy mit gondolnak rólam bizonyos irracionális döntéseimért, hogy emiatt ha piszkálnak, akkor mi lesz. Az évek során azonban én megtanultam leszarni nagy ívből a közvéleményt, nem követni a divatot és úgy élni az életemet, ahogy nekem tetszik, még ha ez másokat is zavar. Viszont vagy egy nagy félelme is. Mi lesz akkor, ha mindez felesleges?? Talán még jobban belelovalom magamat az egészbe vele és a csalódás még jobban fájni fog. Igaz egyszer sikerült elengednem valakit, és tudom, hogy még ha nem is lesz könnyű, még ha megint könnyet ejtek egy lányért, de ha eljön az idő én el tudok majd szakadni. De ezt nem akarom. Viszont azt ő nem tudja, hogy ez nálam hogyan működik, és abban biztos vagyok, hogy ha nem tud újra belém szeretni, akkor is barátként szeretni fog. És akit az ember barátként szeret, annak az elvesztése fájdalmas. Én pedig képtelen leszek a barátja lenni, hisz nem tudnám elviselni azt látni, hogy más mellett van és nem akarok abba a hibába bele esni, mint a legjobb barátja, aki menekülne, ha ő hagyná. Én tudom, hogyan kell menekülni. Egyszer már megtettem, de akkor ő örökre elveszítene. Igaz félek, hogy a Szöszi nem fogja tudni sohasem eldönteni, hogy mit akar tőlem, de előbb utóbb rávezetem. Még ha az ellenem is dolgozik. De jelenleg ez csak egy felesleges gondolat, hisz minden erőmmel azon leszek, hogy elérjem nála, hogy számomra kedvezően döntsön. A többi meg már nem rajtam fog múlni (hanem a barátain... - csak, hogy egy csúnya megjegyzéssel zárjam).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.