Rég írtam bármit is. nem mintha lenne miről vagy kiiről, hisz az életem unalmas. Amúgy sem hiszem, hogy túlzottan sokan olvasnának rosszabbnál rosszabb posztokat, mert bizony ihlet nélkül elég nehéz jó posztot szerkeszteni. De lényeg, hogy karácsony van. A szeretet ünnepe. Szóval csak egy újabb képmutatás, ahol a családban megpróbáljuk egymást elviselni, de ha ez nem sikerül, akkor különösen nagy geci leszek (csak én), hogy tönkreteszem mindenki ünnepét. Szóval semmi különösebb nem történik itthon. Persze azért próbálom ilyenkor is élni az életem, igaz nem épp úgy alakultak a dolgok, ahogy gondoltam.

Több mint 2 év se veled, se nélküled. Aztán az elmúlt időben semmi. Néha beszéltünk, de különösebben semmi kavarás nem volt érezhető. Én már belefáradtam abba, hogy neki bármit mondok, hogy érte bármit teszek, ő sosem fog megbízni bennem. Persze a remény nem halt meg. Gondoltam valaha még történhet csoda és egyszer amikor nem számítok rá még jól is elsülhet a dolog. Pár napja írt rám újból. Magam alatt voltam (ahogy az utóbbi időben állandóan, de ez még nem publikus, hogy miért).thívott magához, hogy dumáljunk. Én meg azt modntam, hogy jól jön msot egy ismerős arc, aki azért nem az a minden nap látott pofa. Nem kell elmondani neki midnent, de tud tanácsot adni. Átmentem hozzá. Beszélgeettünk. Nem a problémámról, hanem róla, meg rólam. Egyre inkább előjött a téma, hogy miért nem sikerült nekünk anno, hogy miket hibáztunk el. Szerinte túl görcsösen élem az életem és lazítanom kéne néha. Hát lazítottam. A legegyszerűbb dolgot tettem, ami ha nem is volt túl logikus, de tudtam, hogyha most nem, akkor soha: Megcsókoltam. Majd mégegy, míg ölelkezésbe át nem ment a dolog. Összejöttünk. Mindennek 5 napja. Úgy tűnt végre minden oké. Igaz edddig nem vele kavartam, de úgy voltam vele, hogy annyi küzdelem, annyi várakozás után, megér nekem egy próbát. megpróbáltam közel engedni magamhoz, megpróbáltam újra egy normális kapcsolatot kialakítani és úgy tűnt végre, hogy egyenesbe kerül minden. Szép álom Flashy csávó. Tegnap este nagyban beszélgetünk és - deus ex machina - valami kedves szavamra kitör belőle: még mindig bizonytalan, nem kész egy kapcsolatra, magával kell foglalkoznia. Az öröm a tetőfokra hágott bennem e hallatán. Belemélyedtünk a témába és mondhatni egy ultimut kapott tőlem. Eleget vártam rá. Vagy velem vagy nélkülem. Ma reggelre ő azt választotta, hogy nélkülem. Ezután én tőlem ne várjon semmit. Elég volt. Párszor eljátszotta velem ezt. Nekem nem megy ez a se veled se nélküled játék.

Persze ettől még nem dől össze a világ. Számíthattam volna rá és talán meggondolatlanság volt így belemenni. Viszont régebb óta kavarok egy másik lánnyal. Azaz nem tudom, hogy kavarok-e. Rég láttam. Utoljára talán nyáron. És nagyon kedves. Viszont nálam jóval inkább "menőbb" pasijai voltak. Meg köztudott, hogy nem vagyok épp az az értelmes ember, akivel könnyű beszélgetni. Illetve elég gyakran elrontom a dolgokat. Nem óriási hibákat vétek, csak jópár kicsit, amik viszont végzetesek. Szóval kicsi félek, hogy félreértem őt, vagy, hogy hibázok. De elvileg holnapután találkozunk, talán azután is. A lényeg, hogy nagyon tetszik, annak ellenére, hogy sokak szerint nem szép lány. Mondjuk nagyon nem érdekel, nekem nagyon bejön és emellett kedves. Nem az a divatpicsa ráadásul, akit minden partyban megdugnak, akinek az a fontos, hogy minél menőbb legyen. Talán képes úgy elfogadni, ahogy vagyok. Mindegy, majd kiderül ez még. Addig meg boldog karácsonyt midnenkinek (igyatok helyettem is)!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.