Mivel az egész média ettől zeng, ezért pár mondatban én is leírom azt, hogy mi a véleményem az egész mizériáról, milyen érzések kavarognak bennem ezzel az egész dologgal kapcsolatban.

Kezdjük is a nagy bolt-kifosztással. 10-20 kg liszt, cukor, és még sorolhatnám. De mégis minek?? Alapul veszem az itthoni háztartást. Kb 1,5-2 hónap alatt fogy nálunk el egy kilós liszt (de akkor már minden 3. étkezés palacsinta, vagy sütemény,amibe viszonylag sok kell). Számoljunk azzal is, hogy a nyár bejöttével a járvány elcsendesül majd, hisz a vírus nem bírja a nagy meleget. Ehhez, ha hozzávesszük a globális klímaváltozást, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy ez a nagy meleg már akár a tavasz közepén (kb 1 hónap múlva akár) is eljöhet. Ezeket az átlag adatokat figyelembe véve, ha az ember nagyon megijed és tényleg be akar tárazni, akkor maximálisan 2 kiló lisztre van szüksége. A cukrot még kevésbé értem, hisz az talán még kevesebb ételhez szükséges. Persze a felhalmozott több kiló élelmiszer szavatossága sem végtelen. Ezek az élelmiszerek hirtelen, egyszerre fognak lejárni, ami azt fogja eredményezni, hogy nagyjából fél év múlva hihetetlen nagy mennyiségű élelmiszer kerül majd kidobásra. Kérlek Titeket, emberek, ha van eszetek, akkor még a nyáron (amikor rájöttök, hogy balgák voltatok) keressetek olyan lehetőségeket, ahol éhezőkhöz tudjátok eljuttatni a feleslegesen felhalmozott mennyiséget. Visszatérve a lisztre: Kíváncsi lennék, hogy generációnk (aki szereti benyalni a médiahisztiket) hány tagja képes lisztből legalább 5-féle ételt készíteni??

Második pontként nézzük az egyetemek bezárását, kollégiumokból hazaköltözést, egyetemi távoktatást. Érthető, hogy egyetemistaként ez a pont különösen sok gondolatot generált bennem. Először is: @/*#\!%, hogy végre van egy szemeszterem, amikor a tárgyaim nagy része nem unalmas - sőt, kifejezetten érdekes -, és ilyenkor kell bezárni az egyetem kapuit. Világ életemben rossz voltam ebben a távoktatásos dologban, hisz itthonról elég nehéz magamban elérnem azt, hogy napi szinten felmenjek az egyetem moodle oldalára és magamtól nekiálljak megtanulni az oda feltöltött anyagokat. Már persze, ha van valami feltöltve. Hisz sokszor semmi. Ezek mellett ebben a félévben sok tárgyamból van projekt feladatom. Ez annyit takar, mint egy beadandó, csupán többen kell elkészítenünk. Ráadásul ebben a félévben kifejezetten jó ötleteink, csapataim vannak. Viszont a jól összehangolt munkához szükségünk van gyakori megbeszélésekre, találkozókra. Az egyik projektünkben például egy robotot építünk távvezérléssel, melyhez nem ártana közösen találkozni, hogy összeépítsük a robotot, összehangoljuk az irányítását hálózaton, és még sorolhatnám... Bezzeg, amikor mindenféle közgazdaságtan meg egyéb számomra szakmailag irreleváns tölteléktárgyvolt, akkor nem tudott volna egy fertőzés sem akkora port kavarni. Röviden szólva tehát, kivételesen elszomorít, hogy nem járhatok be az egyetemre tanulni.

Végül pedig foglalkoznék a közoktatásban meghirdetett távoktatással. Talán a leginkább átgondolatlan lépés volt, amire a legkevésbé voltunk felkészülve. Magyarország kormánya évek óta tudatosan építi le a magyar egészségügyet és oktatást. Ennek hatására az országban fellépő általános egészségügyi állapot miatt valóban az egymást fertőző gyerekek nagy veszélyt jelentenek idősebb családtagjaikra. Ennek hatására az oktatásban nem csupán elektronikus tananyagok, modern ismeretek vannak hiányban, de a hétköznapokban az alap felszerelések is (legyen szó táblafilcről/krétáról vagy a mosdókban kihelyezendő alap egészségügyi felszerelésekről). Majd egy ilyen, felszerelések nélküli, felkészületlen oktatási rendszerre akarják ráhúzni a távoktatást a jelen helyzetben. Ez lehetetlen. Mint informatikával és informatikai rendszerekkel is foglalkozó ember azt kell mondjam, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre semmiféle távoktatáshoz érdemileg használható informatikai rendszer. Persze ez nem lenne probléma, ha nem lenne ez a helyzet. Évekkel ez előtt ki lehetett volna már dolgozni egy hasonló vészhelyzet esetén alkalmazható távoktatási rendszer, abba feltölteni a megfelelő anyagokat, lehetőséget biztosítani a tanárok képzésére, a tanárok általi tesztelésre, a tanárok általi kiegészítésekre akár országszerte. Most mindenki gondolhatja, hogy: "Hát de mégis mi a fenének volna szükségünk egy ilyenre??" (hisz koronavírus sincs minden évben). A válsz igen egyszerű. Nézzük csak meg az elmúlt 10-20 évet. Valamiféle válsághelyzet 4-5 évente fellép. Ezek mellett a globális klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás bármikor dönthet úgy, hogy most 3 hétig havazni akar 2 méter magasságig. A rohanó világunkban egyre több kockázat van, amik miatt már rég időszerű lehetne egy ehhez hasonló rendszer fejlesztése. Mondjuk, ha az oktatásra nem költünk és buta embereket nevelünk ki, akkor azokat majd könnyebb átverni egy esetleges propagandával. Itt viszont a személyes érzelmeim kinyilatkoztatását be is fejezném. Talán ezzel a bekezdéssel kicsit többet is politizáltam, mint szerettem volna az egész bejegyzés kapcsán.

Ám mégis, ha már feljött a nevelés kérdése, még egy pár szót hozzátennék a dologhoz. Alapvetően a szülőnek és az iskolának a feladata volna a nevelés. Délután, este és hétvégén a szülőnek, amikor pedig ő dolgozik, akkor az iskolának. A gyermekek otthon tartásával viszont nagyon sok szülő munkája megnehezedik, hisz, ha az ő munkahelyén nem megengedett, vagy nem megoldható a "home office", akkor gondoskodni kell a gyermek felügyeletéről. Ezek mellett az a nagyon rossz tapasztalatom van már évek óta, hogy sajnos nagyon sok szülő alkalmatlan a gyermeknevelésre. Ezt talán az iskola tudja kompenzálni bizonyos mértékig. Jelen esetben egy hosszabb időszak következik, amikor anyuci-apuci megint elkényeztetheti, a már amúgy is ostoba kölykét. Sajnos a távoktatás az egyik legfontosabb dolgot nem képes megoldani ebben a rendszerben: a megfelelő nevelést (értve ezalatt értelmi, érzelmi nevelést). Ez egy nagy szívfájdalmam, hogy míg a technikai részét széles körűen megoldhatónak látom, addig sajnos ezt a felét lehetetlennek. És ezzel le is zárom a témát. Már így is túl sokat beszélünk erről.Még egy utolsó jó tanács: Mossatok kezet, vigyázzatok a higiéniára! DE NE REAGÁLJÁTOK TÚL!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.