Körök. Folyton ugyan azok a körök.Te megsértesz majd egy mosollyal elintézed a dolgot és várod, hogy megbocsássak. Tudod, hogy egy szavaddal bármit elérhetsz nálam. Ezzel csak egy gond van. te nem veszed észre, hogy ahogy egy szóval magadba bolondítasz, egy másikkal összetöröd a szívem és megbántasz. És ezt nem tetted másként tegnap sem. Én elmentem találkozni veled, mert hittem, hogy talán máshogy esz. Hogy talán egyszer nem taposol belém, de hiába minden. Akartam neked mondani valamit. Nagyon akartam. De nem bírod az alkoholt és így felesleges lett volna bármit is mondanom, mert a reakciód úgysem az lett volna, mint tiszta fejjel. Amikor menned kellett, nehéz volt ott hagyjalak, és ha tehetném most is visszamennék. Nagyon hiányzol a mai napig. Még az is hiányzik, hogy a szememre hányj egy csomó dolgot, majd az első visszaszólásomra megsértődj. Hiányzik, hogy hagyjam magam befolyásolni. De hiába teszek bármit is, semmi sem fog változni. Az élet megy tovább. Te nem fogsz várni rám és én sem rád. Itt lényegében véget ér ez az álom. Talán nyáron, talán jövőre ilyenkor látjuk újra egymást, de nem rajtam fog múlni. És épp emiatt lehet, hogy talán ez volt az utolsó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.