Nem értem...
2011.10.17. 23:08
Nem értem. Össze vagyok zavarodva. Tudom sokat írtam már, hogy fontos, hogy mindig legyen egy elhatározásunk, de most nincs. Képtelen vagyok dönteni. Egyik nap ezt gondolom, másik nap azt. Igen, szokás szerint a lányokról van szó. D az a baj, hogy egyik nap ez, a másik nap az tűnik elérhetőnek, és már belefáradtam, hogy küzdjek. Tudom, nincs győzelem küzdelem nélkül, de képtelen vagyok elhatározni. Egy valaki van, aki még mindig biztos az életembe. És akármennyire nem beszélek róla/vele, akármennyire próbálom kivonni az életemből ő attól még ott lesz továbbra is. Ott lebeg egy szellemként és nem fogja hagyni, hogy biztos legyek magamban. És egyedül nem tudom leküzdeni ezt az érzést. Szükségem van valakire, aki segít elfeledtetni, de ő ont abban hátráltat, hogy emgtaláljam. Bár lehet, hogy még mindig rá van szükségem, az viszont már egy eég régóta veszett dolog, és csak az időm és az erőm pazarlom rá. Nem tudom, hogy mni lenne a helyes és félek, hogy annyira össze fogom keverni a szálakat, hogy a végére nem fogom megtalálni a csomóból a kiutat és csak egy pengemetszéssel, mint a gordiuszi somót lehet majd kibontani. Viszont akkor minden kötél szakad és elvesztek mindent.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
