Egy hete, hogy végeztem veled. Azóta tényleg kevesebbet gondolok rád, de ettől még eszembe jutsz. Nehéz lesz elérnem, hogy ne te legyél az, akinek bármikor igent mondok bármire. De igyekszem. Egy hete visszakaptam a régi életemet. Ugyanúgy szabadnak érzem magam. Viszont egy hatalmas kitöltetlen űr maradt a helyeden. Eddig mindig ott voltál, akár csak egy személy akihez ragaszkodok és tudom, hogy mit akarok, de most. Most hiányzik ez. Egy üres hely, mely magányt sugároz magából. Nem tudom pontosan, hogy mit akarok, de egyedül érzem magam. Kapcsolatfüggő vagyok és képtelen vagyok mégis egy szívet megszerezni.Úgy látszik mégsem a régi életem, csak annak egy hasonmása, de megváltoztam, mert te megváltoztattál. Ahogyan téged is megváltoztatott valaki, és lehet, hogy azt hiszed nem tudom, de nagyon fáj, hogy azt látom, hogy vele vagy együtt. Pont vele, azzal az ócska elcseszett pávával. Ez az egyetlen ami még képes bennem sebeket ejteni. De lassan már ez sem lesz, mert elfelejtelek és csak egy elzárt emlék leszel, amit sosem merek majd szabadjára ereszteni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.