Szerelem. Nem túl gyakran beszélek ily nyíltan erről. Ritka, hogy kimondom, de most mégis le kell írnom, mert régóta tartom magamban. Két lány: az egyik egy régi szerelem, a másik egy új, most kibontakozó. A régi?? Már megvolt az utolsó találkozó. Ő azt mondta, hogy még mindig szeret. Álarc nélkül, őszintén. És elhittem. Aztán sokáig bírtam, hogy nem beszéltem vele, de nem elég sokáig. Vajon újra kezdődik minden?? Megint a szívembe tapos, megint csak a fájdalmat okoz nekem. Újra és újra, de meddig?? Én sem tudom a választ. Már nem látok bele a fejébe, nem tudom, hogy mi történik vele - nem ír magáról. De te tudod, hogy nem kellene sokat tenned, hogy visszakapj. És az új?? Be kell vallanom kicsit naiv, de remélem ezt nem veszi sértésnek. Szeret, tudom, hogy szeret és azt is tudja, hogy ezt neki nem fogom mondani (még egy darabig;P). 200 kilométer választ el minket egymástól, de ha eltűnne az életemből nem tudnám, hogy mihez kezdjek. Egy űrt hagyna bennem. Ily kevés idő alatt lopta be magát a szívembe. De tudja ő is, hogy milyen vagyok, mégsem érti meg, hogy miért félek egy kapcsolattól. Választanom kell: egy lány aki folyamatosan a szívemet töri össze vagy egy távkapcsolat. És számomra ez a döntés nehéz mert a szívemet csak az tudja össze törni akinek hagyom, viszont ilyen távolból, ilyen rövid idő alatt senki nem lett ennyire fontos nekem. Sőt közelről is sokkal több idő kellett hozzá. De a sors kifürkészhetetlen és, hogy mit hoz a jövő azt nem láthatjuk előre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.