Sokat gondolkodtam az elmúlt pár hét eseményein. Elindult a nyár és vele együtt megérkezett - igaz csak időszakosan - egy másik életstílus. Amikor az embernek nem kell minden nap ugyan azt a "robot"-ot végigcsinálnia, amikor szabad akarata szerint megy el bulizni, találkozni a barátaival, vagy van éppen egyedül, marad fent hajnalig, mert a következő napot is úgy tölti, ahogyan akarja. Pár évvel ezelőtt, amikor lényegében a mai stílusom alapjait vettem magamra, akkor ez az időszak egyet jelentett a féktelen csajozással. Hogy egyszerre hülyítünk vagy 5 lányt és aztán csaljuk meg őket sorra. Persze ez már a múlté (vagyis remélem, hogy a múlté). Azóta eltelt pár év, a körülmények változtak, érettebb lettem, a dolgok megváltoztak. Próbálok hűséges lenni, de az elmúlt kapcsolataimat csak kudarc és a másoknak okozott fájdalom jellemzi. És igen, kezdem azt érezni, hogy ez az első fele a nyárnak úgy alakult, mint a régi nyaraim, hogy kavarok fűvel-fával, aztán meg csak csalódást tudok okozni. mert táplálom a reményt abban is, akiben szívem szerint nem kellene, és lángra gyújtom olyanokban a tüzet, akik nem is akartak előtte tőlem semmit. Szíveket török össze és varrom be rajtuk a sebeket, hogy újra és újra széjjelszaggathassam őket. Hiába flörtölök bárkivel, hiába mondok szépeket akármelyik lánynak, tudom, hogy mindez felesleges. Mert egy lány van akiért igazán dobog a szívem és rajta kívül akárkinek ígérhetem oda, úgysem leszek képes odaadni. Mert ez a lány más, mint a többi. Igaz, hogy szép, és nem csak én látom így, de valahogy nekem máshogy szép. Ha csak láthatom, ha csak megölelhetem szívemben olyan erős érzéseket kelt, melyeket semmi és senki nem tud. Hogy szeretem-e?? Igen. Neki azt merem mondani, hogy szeretem, tiszta szívemből. Kérdés: Mi lesz most a többi lánnyal?? A válasz egyszerű. Egy újabb kis remény lángolt fel bennem, újra érzem, hogy van esély a beteljesülésére ennek az érzelemnek, így nem lehet kérdés. Meg kell mondanom mindazoknak, akiket csak hitegettem, hogy ez valójában mi volt, és remélem megértik, hogy én képes vagyok szeretni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.