Amikor kéne, akkor bezzeg nem tud írni az ember. Itt ülök egy papír felett egy tollal, és nem tudom, hogy mit írjak a papírra. Csak azt tudom, hogy mit szeretnék: verset. Hogy miért?? Az bizony hosszú hetekre nyúl vissza.
Pár hete megismerkedtem egy lánnyal. Azaz nem megismerkedtem, mert már ismertük egymást régről, de szinte sosem beszéltünk. Majd elhívtam iszogatni. Elkezdett kialakulni valami kettőnk között, és jelenleg már teljesen úgy bánok vele, mintha a barátnőm lenne, és ő is úgy viselkedik velem, mintha a barátja lennék. Ám van egy kis probléma: nem járunk. Illetve van még egy nagyobb: szinte képtelen vagyok beszédre bírni. Én próbálkozok. Próbálkozok nyitott lenni felé, próbálom kérdésekkel rávenni a beszédre, de mintha mellettem egy láthatatlan lakat kerülne a szájára. Nem értem, hogy miért történik ez. De persze ez sem lenne nagy gond: legyek türelmes és majd megered a nyelve. Mindaddig ez így szépnek és jónak tűnik, amíg be nem következik az a pillanat, ami tegnap megtörtént: "Amúgy sok dolgon gondolkodtam. Rajtunk-rólunk" Ez az a mondat, amitől mindenki csak egy valamire tud gondolni: szakítás. Ami persze kissé abszurd lenne helyzetünkben, hisz nem is járunk, de az egymástól való eltávolodás sosem könnyű. Kezdek lassan ragaszkodni hozzá. Kezdek kötődni. Nem, nem vagyok szerelmes, de kezdem egyre jobban hiányolni, ha nincs velem. Így igen csak rám ijesztett ezzel a mondattal. Holnap találkozunk, hogy megbeszéljük a dolgokat, amiken gondolkodott. Én persze valami frappánssal akarok előállni. Csak persze... ilyenkor nem megy. Az egyetlen dolog, amihez egy keveset értek is, az sem megy. És itt jutottunk el odáig, hogy ülök egy papír felett és egy nyamvadt verset nem tudok összehozni. Bár arra is gondoltam, hogy írok valami rövidke történetet. De amit írnék, ami hatásos lenne, arra nem elég egy este. Úgy érzem elvesztem. Nem tudom, hogy mit kéne tennem. Annyi gondolat cikázik a fejemben írás terén. De egyik sem a helyes gondolat. Jó pár száz oldalt tudnék megtölteni a fejemből jelen állapotomban, de ezt az egy A/4-es oldalt képtelen vagyok. Azt hiszem hagyom inkább. Megnézek egy filmet. Hátha jön valami jó ötlet belőle. Remélem, mert különben holnap nagy eséllyel megint egyedülálló leszek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.