Na jó. Ráveszem magam, mert valaki zaklatott vele, hogy írjak. Tudom, hogy kicsit elhanyagoltam mostanában a blogolást, de nem igazán jutott időm semmire. Ha pedig mégis, akkor olyan dolgokkal töltöttem az időmet, amik kikapcsolnak, és egy picit sem kell hozzájuk gondolkodni (mert azért be kell valljam, akármennyire is ösztönösen írom le a gondolataimat, azért igyekszem nagyrészt valami formát adni neki, mind fogalmazási, mind kinézeti szinten). Na szóval mi újság van velem?? Gondolom erre vagytok kíváncsiak, nem pedig valami bugyuta dologról a bugyuta véleményemre. Hát hol is kezdjem??
Az egyetem... hogy is mondjam?? Nem igazán megy. Rá kellett jönnöm, hogy ez a fajta képzés nem nekem való. Felvesznek minden évben 300 embert, hogy állambácsitól jó nagy pénzeket akaszthassanak le, majd ezek közül kb 50-en diplomáznak le. Nem. Ez nem nekem való. Már meguntam a küzdelmet. Keresek egy olyan helyet, ahol a tanároknak nem az a célja, hogy az ember kibuktassák, hanem az, hogy megtanítsák arra, amit meg kell tanulnia. Épp ezért döntöttem úgy, hogy a következő félévben passzívra megyek, majd szeptembertől egy sokkal könnyebb egyetemen folytatom vagy kezdem elölről. Addig pedig dolgozok... de erről majd később. Egyébként az oktatással kapcsolatban észre vettem valamit. Az engem körül vevő emberek között igen sok olyan van, akik nem túl jó képességűek, és anno, pár éve meggyűlt a gondjuk a tanulással. Mára meg képesek bemagolni iszonyú mennyiségű anyagot, és sikeresnek érzik magukat, képesek jó jegyeket szerezni. Velem meg pont az ellenkezője történt. Anno igen könnyen megszereztem a jó jegyeket, és még csak küzdenem sem kellett értük. Manapság viszont egyáltalán nem is érzek komoly késztetést arra, hogy én órákat, vagy napokig tanuljak. Egyszerűen belefáradtam a hajtásba. Rájöttem, hogy nem szeretek tanulni. Sokkal jobban szeretem megérteni a dolgokat, mint szabályokat bemagolni, melyeket akik nem értenek, úgysem veszik hasznukat. Illetve belefáradtam abba is, hogy másokkal versenyezve mutassam meg, hogy én vagyok a jobb. Elég volt a versenyek sokaságából általánosban. Elég volt a kötelező versenyekből gimnazistaként. Végre szeretnék csak bejárni az órákra és elsajátítani az ismeretanyagot.
Persze lehet, hogy ezen a véleményen azért vagyok, mert iszonyatosan kimerültnek érzem magam. Az egyetem mellett nyár óta igen sokat dolgoztam. És most fél évig még többet fogok. És nem is a munkámmal van a gond, hogy fárasztó lenne, hanem az ébrenléttel, illetve, hogy nagyon kevés szabadidőm van. Persze most mindenki azt mondja, hogy kérjek több pihenőidőt, de akkor viszont sajna pénzem nem lesz. Nem egy jól fizető munkám van (cserébe viszont igen könnyű), így ha több szabadnapot kérnék, olyan keveset keresnék, hogy alig tudnám kifizetni a dolgaimat.
Végül ejtsünk szót a magánéletemről. Kb ugyan ott állok, mint nyár végén. Van egy lány, aki nagyon tetszik, nagyon élvezek vele lenni, de egyszerűen az érzem, hogy sosem lesz a barátnőm. Hiába próbálkozok mindennel, valahogy sosem leszek az a srác, akire neki szüksége van. Persze az is nehézséget okoz, hogy elég kevés a szabadidőm, illetve az is, hogy még mindig itthon lakom, amin sajnos még egy darabig nem tudok változtatni. Pedig nagyon szeretnék már. Kellene egy kis szabadság, illetve, hogy ne kelljen állandóan szólnom (vagy engedélyt kérnem) édesanyámnak, hogyha valakit fel szeretnék hozni. Iszonyat idegesítő 21 éves fejjel. És igen csak hátráltat is. De legalább szeptembertől egy kicsit szabadabb leszek, hisz terveim szerint vidéki egyetemre megyek, ahol kollégiumban fogok lakni. Ott az ember könnyebben megoldja, hogy felvihessen valakit a szobájába.
No azt hiszem hirtelenjében ennyi jutott eszembe. Egyébként, ha valaki olvasgatná a mai napig unalmas bejegyzéseim, és esetleg kíváncsi lenne történetekre tőlem, vagy akár ilyen folytatólagos sorozatra, akkor az jelezze a facebook oldalamon keresztül valahogyan! Ha elég nagy rá az érdeklődés, akkor talán kicsit több időt szánok a blogra, és kaptok majd ilyen dolgokat is. Na jók legyetek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.