Nem írtam eléggé régóta, így most azt hiszem egy kicsit hosszabb bejegyzéssel tartozom. Az elmúlt bejegyzéseim a Farkaslányról szóltak. Valószínűleg soha többé nem lesz ilyen. Utolsó találkozásunkkal leírta magát nálam. Az ostoba tanulatlan utolsó senki exéhez hasonlítgat, és úgy viselkedik, mint valami hercegnő. Én ebből köszönöm nem kérek. Megértem, hogy ilyen, elvégre erre nevelték, és a papucs exe gondolom ezt a viselkedést várta el tőle, de velem nem teheti ezt meg. Azt hittem, hogy amikor egyszer el kell váljak tőle fájdalmat fogok érezni, de a sajnálatos az, hogy csak szánalmat érzek. Ellenben nem rég megismertem egy lányt, szép kék szemekkel, aranyos arccal. Ezek mellett nem egy buta plázacica. Itt az ideje megint a próbálkozásoknak. Persze történt még valami mostanság a lányokkal kapcsolatban. Beszéltem hosszú idő után az Ölelkezőspajtival. Meg is ígértem neki, hogy azon a hétvégén találkozunk. Gondolkodtam is, hogy mi lehet ebből. De végül hiába minden. Apa megint kórházba került. És épp emiatt én nem tudtam úgy szervezni a dolgaimat, hogy rá is jusson idő. És épp emiatt még csak írni sem mertem neki, mert tudtam, hogy nem hinné el és arra gondolna, hogy csak elhanyagolom, vagy nem törődök vele. Viszont a gondolkodásnak lett eredménye. Belegondoltam, hogy ő egyre kevesebbet van Pesten én viszont nem vagyok mobilis az egyetem miatt. És nem bírnám ki, hogyha összejönnénk, hogy ő annyira messze van. Féltékeny lennék és lehet, hogy én hibáznék. Már nem ugyanolyan, mint nyáron. Megváltoztak vele kapcsolatban a dolgok nagyon. Jobban megbízok benne, viszont nincs eléggé közel hozzám.

Ma Szenteste napja van (azaz tegnap volt, de még nem mentem el szuszálni). Természetesen a szokás szerint zajlott. Vita vita hátán. Édesanyám még mindig nem képes megjegyezni, hogy évek óta nem szeretem sem a krumplisalátát, sem a franciasalátát, sem pedig az általa pirított krumplinak nevezett, valójában odaégetett főtt burgonyát (utóbbit a testvéreim sem pártolják). Holnap anyai ágról a nagymamám lesz soron, este pedig a baráti kör. Várom már mindkettőt nagyon. Mondjuk épp ezek miatt el kéne mennem végre aludni már, de majd csak túlélem valahogy.

Januárban keményen beindulnak a vizsgáim is az egyetemen. Előre félek, hogy mi lesz. Így is két tantárgyat elbuktam. Mondjuk közgazdaságtanból van keresztfélév és nem is csúszok vele, viszont az Informatikai Rendszerek Alapjainál már nem vagyok biztos a dolgomban. Igaz abból akartam menni aláíráspótlásra, de rossz helyre fizettem be a Neptunban az összeget és így nem tudtam felvenni az aláíráspótlás lehetőséget.Nagyon haragszom emiatt a hiba miatt magamra. Lehet, hogy emiatt fogok csúszni egy félévet. Viszont a vizsgák is aggasztanak, mert az elmélet sosem volt az erősségem. Pláne h még addig itt lesz egy szilveszter is, ami eléggé rottyra fog tenni. Remélem azért minden sikerül, mert ha nem, akkor lehet, hogy nem nekem való az egyetem. Ami az önbecsülésemet enyhén a sárba tiporná, viszont el kéne gondolkodnom, hogy mi az, ami érdekelhet még és nem kell hozzá egyetem. Az informatikával lehetne kezdeni valamit, de nem akarok egy rendszergazdai székben megöregedni. Valamit azért alkotni is szeretnék. De ezzel ráérek. Először a legjobb tudásom szerint kell vizsgáznom, és ha nem megy akkor szabad csak gondolkodni ilyeneken.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.