Az osztálykirándulás immáron véget ért. Eléggé tompa volt annak ellenére, hogy végzősök vagyunk, de mit is várhatok, hogyha az osztályfőnököm nem nekünk, hanem magának szervezi a kirándulást. De ez még nem is lenne annyira vészes, csak... Igen csak. Mindig van valami csak, amiről írok és ez a csak általában rossz hírt hoz magával. Most sem lesz másképp. Egyre jobban érzem azt, hogy minden csoda három napig tart és az Ikernek sem voltam több egy délutáni játéknál. Egyre jobban érzem azt, hogy rohadtul nincs értelme küzdeni senkiért és semmiért, mert csak pofára esés lesz a vége. És egyre inkább hajlok arra, hogy a faszt fogok megváltozni. Csalni fogom a lányokat, játszok velük, amíg úgy tartja kedvem és szarok nagy ívből a világra, mert hiába próbálok jó lenni, hiába próbálok valakiért küzdeni a vége ugyan az. És ez nekem nem megy. nem megy, hogy nap mint nap belém taposnak, semmibe vesznek, lenéznek de legfőképpen játszadoznak velem. Kész. Vége ennek. Egy pár utolsó próbálkozás, és ha semmi sem változik, akkor én sem fogok. Egy rohadék tetű leszek, akit az összes lány utálni fog, és mindig lesz majd egy-két új delikvens, aki nem ismer és jól hülyét lehet belőle csinálni. Igen, tudom, már a gondolattól egy szemétláda vagyok, de nem fog érdekelni. Ha engem nem vesznek komolyan az emberek, én minek vegyem őket?? Minek én legyek az, aki küzd néha mások helyett is?? Mi értelme van magamat sanyargatni, hogy elhitetem, hogy megtaláltam, akit kerestem, aztán pedig csak egy utolsó szar leszek egy idő után. Tehát ezennel ma estére be is fejezem. Adok egy-másfél hetet és megpróbálok az Ikerrel kezdeni valamit. ha nem jön össze, akkor vége a jófiúskodásnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.