Ezt a bejegyzést most úgy kezdtem, mintha valami vénember lennék, pedig még mindig csak 18 éves vagyok. De mára már egész más szemmel látom a világot, mint anno. Mint amikor 14-15 éves voltam, amikor kezdtem belecsöppenni a nagybetűs életbe, kezdtem a tinédzserkor örömeit megismerni. Más világot élünk. Egyre fiatalabban kerülnek bele a mai tinédzserek abba, amibe én is belekeveredtem. A szabadság ízét, korábban érzik, korábban kezdenek bulizni, korábban kezdenek el szexuális életet élni. Minden egyre tolódik el és néha nem értem meg, hogy miért. Alig 3-4 éve volt, de azóta minden más lett. Más a divat, mástól lesz az ember menő, más a lányok hozzáállása. Igen. A lányok hozzáállása. A mi időnkben még nem volt elvárás a vastag pénztárca, a nagyképűség. Anno a lányok nem a fiatalabb srácokra buktak, hanem az idősebbekre, és mi alig vártuk, hogy 17-18 évesek legyünk és végre mi legyünk soron, erre itt van valami új divathullám. A lányok valami eszeveszettül furán gondolkodnak, sőt egy-két ilyen lányt meg sem értek. Igaz, a mi időnkben is voltak ribancok, illetve olyan "lányok" akik a gazdag srácokra buktak, de manapság alig találni rendes lányt. Aki meg az, az meg fél szóba állni velünk, mert azt látja amit a korabeliek csinálnak a lányokkal. Egy biztos. Ezt a mai divatot, a rózsaszín hasig kivágott pólót, a hülyén felállított hajat, az állandó ilyen-olyan márkájú fullcap-eket,az éppen nem túl férfias tüdőig felhúzott rövid nacikat vagy az ülepes nadrágnak nevezett valamiket én soha az életben nem értem meg. Igaz minket sem értettek: hosszú haj, csőnadrág, lázadás. Tudom mi is különcök voltunk, tudom, hogy rám is furán néztek emiatt, és a mai napig furán néznek. De a mi lázadásunk ugyan olyan lázadás volt, mint körülbelül az elmúlt 50 évben. De ez új. És ez az új nem jó. De egyszer vagy rádöbbennek erre, vagy pedig az egész világ elmegy a rossz felé. A fiatalok csak érdekemberek lesznek, és csupán használni fogják egymást. Majd ha megunják a másikat - ezalatt mind barátot mind párt értek - eldobják és nem s foglalkoznak vele többet. Szörnyű világ lesz, és néhány ember gyászolva fog visszaemlékezni azokra, akik még tudták, hogy hol rejtőzik a boldogság.

Az előbb elhangzott sorok teljes mértékig magánvélemények. Bárminemű támadása csak a szerző által engedélyezett, hisz senki más nem gondolkodhat pontosan ugyanúgy mint ő. Ezáltal tartsuk tiszteletben a szerzői szabadságot és a szerző véleményét. Köszönettel: Flasscreen - a szerző

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.