Amit megígérek, azt be is szeretem tartani. Pláne, hogyha valakinek segítek ezzel. Még inkább akkor, ha valaki olyannak, aki fontos a számomra. Igaz elküldött, de ezt még be akartam fejezni. Felkészíteni őt az infó érettségijére, úgy, hogy olyan jól menjen neki, ahogyan szeretné, és ezzel legalább utoljára boldoggá tegyem. Készültem a mai napra. A lakásban rendet tettem, amennyire csak lehet, hogy mégse az átlagos putri színvonalat lássa. Még csokit is vettem, hogy az agya is fogjon rendesen és megértse, amit mondok és későbbiekben is elő tudja vakarni a fejéből, amikor szüksége lesz rá. Előre megoldottam a feladatokat, nehogy probléma legyen belőle, hogy esetleg túl sokat kell nekem is gondolkodnom rajta. Lementem tíz perccel előbb, hogy még várnia se kelljen. Majd jön a barátnőivel és közli velem, hogy nem jó neki a ma, mert rosszul van. Ha nem ismerném ennyire még el is hinném neki. Ha nem tudnám, hogy értem, hány meg hány dolgot mondott le, talán be is venném. De tudom, hogy egyszerűen ez az egész neki annyira nem fontos már, hogy hagyja, hogy segítsek neki. Inkább az új 'fiújával" tölti a délutánt. Meg kell hagyni én is örültem amikor ilyeneket tett értem. Volt, hogy olyan erős hazugsággal mondott le valakit, amit még az én kételkedő fejem is elhinne. De ha tévedek is rosszul esik, hogy nem tudott értesíteni előbb. Hiába van letiltva facebook-on, a barátnőiről bármikor írhatott volna, hogy nem jó neki, és akkor én sem készülök olyan lázban, az utolsó kihívásra. És most feleslegesen találkoznom kellett vele. Hiányzik rettentően, de tudom jól, hogy az ilyen pár perces találkozások is jobban fájnak, mint minden más az életben. Erőt gyűjtöttem magamon, és most megint rossz kedvű lettem miatta. Megint csak miatta. Padlón vagyok. Nem tudom, hogy még hányszor játssza el velem, de egyre jobban érzem, hogy minden egyes lépése csak egy újabb rúgás. Egy újabb rúgás a földön fetrengő szívembe. Meddig bírom ezt?? TALÁN addig amíg nem hagy végleg elmenni. TALÁN addig, ameddig bele nem döglök. TALÁN addig, ameddig valaki ki nem rángat ebből a helyzetből és észhez nem térít. TALÁN addig, amíg itt nem hagyom az egész mostani életemet és eltűnök innen örökre egy új élet reményében. NEM TUDOM!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.