A következőkben kivételesen nem magamról írok, hanem a fejemből kipattant kis történetet körmölöm le. Sokat gondolkodtam, hogy ami megfogalmazódik bennem pár helyzetkép, azokat leírjam, és úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Hátha valami jó sül ki belőle. Szóval íme az első:)

Metró

Barna épp a metróval zakatolt. Maga elé meredt, próbálta könnyeit visszatartani és egy mosolygós álarcot mutatni a világnak. Elvégre igen kevesek látták sírni, sőt még búskomornak is csak nagyon rtikán láthatta egy-egy ember. Amúgy egyszerű srác volt. Próbálta keresni a helyét a világban - kisebb-nagyobb sikerrel -, és úgy érezte, hogy most éppen tartozik valahová. Részben emiatt ült a metrón szakadt, több éves bőrkabátjában. Jobbra tőle egy fiú ült, akit aznap ismert meg. A fiú mellett a barátnője barátnői ültek. Azaz az exbarátnője barátnői, ugyanis A lány délelőtt szakított Barnával. Szóval ültek a nemrégiben gyártott metrószerelvény fényes kocsijában; Barna maga elé meredve gondolta át mi fog lejátszódni kb 10 perc múlva amikor a végállomásra érkeznek. Amikor a végállomásra érkeznek, leszállnak a metróról, mindenki elmegy a dolgára és csak ketten maradnak. Ő és A lány. A lány, aki mellette állt egy másik fiúval beszélgetve, akit szintén aznap ismert meg Barna. Csak nézte őket és próbált fülelni mindkét irányba, hátha valahol be tud szállni a beszélgetésbe és azzal leplezni, hogy egyfolytában A lányt nézi. Először a mellette ülők társalgására próbált figyelni, de képtelen volt a sok fecsegésből kivenni annyi információt, ami elég lenne számára valami frappáns beszólásra, vagy egy szimpla csatlakozásra. Így akarva akaratlanul A lány felé nézett. Még mindig a másik fiúval beszélgetett, csak msotmár közelebb álltak egymáshoz. A srác mintha suttogott volna neki valamit; mintha győzködni akarná valami felől. A metró egyre csak zakatolt, majd egyszer csak megállt. Az állomáson nem volt sok várakozó, így mikor megállt a szerelvény a hangzavar is elüllt. Ekkor Barna meghallotta, hogy a srác bókokat súgdos A lány fülébe, és már körülbelül olyan közel áll hozzá, mint ő állt egy fél órája, mint amikor próbált vele kibékülni. Hirtelen az álcázott mosoly is eltűnt arcáról. Még az is nehezére esett, hogy álcából mosolyogjon. Pár másodperc múlva tért magához, hősünk: Hirtelen gyors vigyort varázsolt arcára, amit ő is érzett, hogy nagyon erőltetetten hat, majd gyorsan bekapcsolódott valamivel a beszélgetésbe, hogy ne legyen feltűnő, hogy a két álló tinédzsert bámulja. Nem figyelt arra, hogy mit mondd, csupán "lökte a rizsát". Nem szabadott egy pillanatra sem elvesztenia a koncentrációját, mert biztosan tudta, hogy akkor képtelen lesz tartani az álcát. Mégis néhány pillantra kialakult az a kínos csönd, de igyekezett mindig ő visszahozni a témát, miközben figyelte, hogy a srác egyre közelebb kerül A lányhoz. Barna úgy érezte, hogy közelébe sem érhet a srácnak így kicsit szomorúan pillantott ki inkább a metrószerelvény ablakán. Az ott tátongó feketség is jobban felvillanyozta mint a látvány, hogy a lány, akinek alig pár napja mondta ki, hogy szereti, most egy másik fiú lehelletét érzi azarcán. Rettegett tőle, hogy hiába próbálja visszahódítani, nem fog sikerülni, mert A lány már lemondott róla. Barna fájó gondolataiba merülve észre sem vette, hogy a mellette ülő fiú és a srác, aki eddig A lánynak bókolt leszállt. Ráadásul eljött az végállomás is. A lányt nem csókolta meg a srác, mert közben visszautasította. Barna ráeszmélt, hogy talán még van egy kevéske kis esélye. De tudta, hogy nem lesz könnyű meggyőznie A lányt. De valamivel több erőt érzett magában és tudtad, hogy innen már nem adhatja fel. Most vagy soha. A metró megállt. Az ajtók kinyíltak. Barna kilépett a metrószerelvény korlátozottságátóból és elindult A lánnyal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.