Alig pár napja írtam,de megint az események csak történnek tovább.Ott hagytam abba, hogy nem kéne csinálni. De mégis belementem. És nem is bántam meg. Kockáztatva számtalan dolgot.De úgy éreztem vele kell lennem. És minden persze szépen is haladt. tegnap estig.Én úgy éreztem, hogy az elmúlt időben összemelegedtünk. Jó érzés volt. Még ha nem is jártunk jó volt tudni, hogy egy majdnem biztos ember volt az életemben. Igaz féltem, hogy beleszeretek és emiatt majd minden rosszra fordult, de egy kicsit boldog voltam legalább. Míg nem tegnap este amikor beszélgetünk valahogy arra terelődött a téma, hogy ki az akiről a múltkor írtam. Én persze gondoltam őszinte leszek vele, hisz megérdemli. Különben sincs értelme titkolózni azelőtt, aki az embernek fontos. Elmondtam, hogy az egyik legjobb barátnője az. persze rögtön kiakadt. Nem úgy, hogy elhordott mindennek. Hanem sokkal rosszabb. Nem válaszolt. Ma reggel is csak ritkásan írt és persze ma reggel is találkoztunk. Persze szokás szerint a barátnőjével volt, ami nem is annyira gond, mert legalább nem jött nekem és nem reggel tört ki belőle minden. De én nem tudtam mit tenni. Csak álltam és néztem őt. A mozdulatait, az arckifejezéseit, a reakcióit, hátha valami kis remény csillan meg. Hátha nem vesztettem még el. De semmi. Csak álltam és bámultam. Még megölelni sem mertem, még attól is féltem h ellök magától. Köszönésnél megint csak 3 puszit adott. Azt hiszem elrontottam. egy egyszerű, számomra jelentéktelen dolog miatt elvesztem őt. Nem bírom ki. Nem akarom, hogy ez így legyen. Vissza akarom forgatni az időt és inkább titkolni, de nem akarom, hogy így nézzen rám, hogy eltávolodjon tőlem. Szükségem van rá. Nem tudom, hogy mi vonz benne, de egyszerűen hiányzik és képtelen vagyok msot is másra gondolni. Napok óta úgy fekszek le és kelek fel, hogy ő jár a fejembe. Mikor látom már?? Mikor lesz megint a karjaimban?? És ezeken kattog az agyam egész nap. De most csak arra tudok gondolni, hogy mi lesz ma délután. Hogy vajon amikor magamhoz húzom, hogy megöleljem el fog-e lökni?? Amikor felé hajolok, hogy megcsókoljam el fogja-e húzni a száját. Egyáltalán amikor felé lépek arrébb fog-e lépni?? Vajon tényleg el fogom veszteni?? Tényleg elvesztem azt, akit ilyen könnyen megkedveltem?? Megint csak pofára fogok esni?? Félek. Rettegek, hogy megint csalódnom kell.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.