Bevezető

A következőkben egy már rég kigondolt ötletemet fogom megvalósítani. Általában a jelenről írok. Az éppen esedékes érzéseimről, gondolataimról. Most elétek tárok ezeknél is nagyobb titkokat.Pontról pontra véve leírom, hogy hogyan, miért váltam azzá, aki most vagyok. Így talán mindenki jobban megérti majd, hogy mit miért teszek és mi az ami hajt. Sokaknak csalódást fogok okozni ezzel, sokaknak fájdalmat, de ezután muszáj lesz mindenkinek megértenie. De nem is szaporítom a szót. Vágjunk bele!

1. rész: First Blood

Kezdhetném a születésemmel. De nem ott kezdődött a pályafutásom. Régóta kíváncsi vagyok a fogantatásom pillanatára, egyáltalán, hogy a szüleim emlékeznek-e rá. Kíváncsi vagyok arra is, hogy a véletlen műve vagyok, vagy be voltam tervezve. De sosem mertem megkérdezni őket erről. Ehhez túl prűd a családom, így sajnos nektek sem mesélhetem el. Tehát egy szép napon megfogantam. Elkezdtem növekedni édesanyám hasában, majd eljutottam a megszületésemig. És megint ott tartunk, hogy egy egoista pöcs vagyok és csak magamról beszélek. Pedig nem csak én növekedtem abban a méhben. nem egyedül indultam meg akkor. De egyedül születtem meg. Mert én domináltam. Én voltam az erősebb és elszívtam minden táplálékot a másiktól. Kiszorítottam ebből a világból. Megöltem. A saját testvéremet megöltem! Pedig lehet, hogy mindkettőnknek jutott volna hely a világban, de én önző módon elvettem az övét. Még meg sem születtem és már vér tapadt a kezemhez. A testvérem vére! First Blood. Persze a bűneinkért bűnhődnünk kell. Hívhatjuk karmának vagy az Úr akaratának, de mindig bűnhődünk érte. Én elvettem egy életet, cserébe az enyémmel fizetek. De nem. Sokkal nagyobb kín leélni ezt a bűnös életet. De születésemkor mégis megkaptam a halál közelségét. November 25-ére voltam kiírva (programcsászár). Én már 24-én ki akartam jönni a világra. A sietségem és talán a vétkem miatt megkaptam a jussomat. Édesanyám csak annyit látott, hogy amikor kivesznek nem sírok fel. Az orvosok egy csövet dugnak le a torkomon, és visznek el tőle. Nem kapta meg a fiát születés után hanem elvitték. Belenyeltem a magzatvízbe. Igaz itt vagyok és ezt mesélem nektek, tehát nem haltam meg, de közel voltam hozzá. Élet az életért - igazságos lett volna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.