Rájöttem. Nem csak velem van a hiba. Azt hittem, hogyha én nem szórom annyit azt az ominózus 8 betűből és 9 karakterből felépülő szót, akkor talán nem fog annyi fájdalmat okozni. De tévednem kellett. Rá kell jönnöm, hogy nem csak akkor hagy sebet, ha én mondom ki, hanem, akkor is, hogyha valaki nekem mondja. Fáj, hogy csak egy szó, amit a legkisebb fellángolásra is odadobnak az ember elé. A legkisebb kötődéskor, a legegyszerűbb érzésekre is ezt használják. De miért?? Miért nem értik meg végre az emberek, hogy ez nem csupán valami, amivel mindent elintézhetünk. Ez több annál. Ez másoknak jelent valamit. Nekem sokkal többet jelent egy szónál. Nekem ha valaki ezt mondja, akkor én elhiszem neki, hogy kellek neki, szüksége van rám, de miért mondják ezt?? Miért hazudnak nekem ezzel a szóval?? Ezt nem értem. Lehet, hogy csak azért jutott ez most eszembe, mert elvesztettem valakit. Persze ezt sem ő, sem más nem így látná, de én tudom, hogy már nem kellek neki. Pont akkor, amikor már elhatároztam valamit. Hogy talán mégiscsak az érzelmei odakötnek hozzá. És akkor kell azt éreznem, hogy nem. Én is csak futó fellángolás voltam neki, mint gondolom annyian mások. Nem várt meg. Nem várt meg míg észhez térek. De talán így jobb is. Még nem férkőzte be annyira magát szívembe, hogy ne tudjam elengedni. És van más is, aki miatt megéri szakítanom. Mert ezt eldöntöttem. Véget vetek a kapcsolatomnak, mert tudom, hogy szinte mindenben jó, de egy valami hiányzik belőle. A legfontosabb elem. És az a szeretet. És tudom, hogy nem vagyok képes megszeretni őt. És ez az én hibám. De ha tovább húzom a dolgot, csak rontok a helyzeten. De visszatérve a másik lányra. Furcsa. Régóta ismerem, de sosem jártunk. Pedig egyikünk sem semleges a másiknak. Sőt. De mégsem jártunk. Amikor megismertük egymást párszor csókolóztunk. De én nekem egy lány fontosabb volt, és miatta nem jöttem vele össze. Hülyén cselekedtem. Ezután próbáltam vele összejönni, de ritkán találkoztunk. Gyakran nem jött el, és sokat vártam rá. Mostanság újra beszélünk, mert egy kis ideig mosolyszünet volt egy rosszkor kimondott, rosszul megfogalmazott mondatom miatt. Tőle talán nem is hallottam ezt a szót. Ő mégis ki tudta mutatni szavak nélkül. Talán őt kéne választanom. Talán?? hülyeség. Szinte biztos. Hisz tetszik mióta megláttam, ezek mellett mindig fontos volt nekem, néha annyira, hogy mint egy kiskutyát ugráltathatott és én loholtam utána. Ő észre sem vette, de én futottam utána. De ott a nagy kérdés: Vajon kellek még neki annyira?? Erre majd megkapjuk a választ, mert egyelőre nem tudom. Csak reménykedem benne, hogy igen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.