Furcsa. Megint bepötyögtem a böngésző sávjába a blogodat. Kezdtem érezni, hogy szakadok el tőled, de még mindig túl sokszor jutsz eszembe. Párokról az utcán, érzésekről, zeneszámokról. Hiába, próbálok keveset törődni veled, érzem, hogy sosem fog sikerülni teljesen elfeledni téged. Viszont olvastam amit írtál: "Azt hittem nem vagyok képes mély érzelmeket megélni ez az első tudatos." Miért emelem ezt a mondatot ki?? Azért, mert ismerős. Túlságosan is ismerős. Talán most már megérted, hogy én mit érzek irántad. Mély érzelem. Akinek azt mondom, hogy szeretem, az örökké tart. És tudom, hogy nem fogom tudni elfelejteni, se könnyen se nehezen. Ahogy még mindig eszembe jutsz, ahogy ha csak felcsendül egy szám, és ha nem is te jelensz meg a fejemben, hanem csupán a keserűség, amit érzek amiatt, mert elvesztettelek, ez mind mély érzelem. Csak ennyi jutott most eszembe, de ezt fontosnak találtam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.