Rég nem voltam ennyire magam alatt. Rég nem éreztem magam ennyire egyedül. A bizonytalanság rég nem tört rám ennyire. Mind fizikailag, mind szellemileg, mind érzelmileg kimerültem. Hogy miért?? A válasz nem nehéz, de mégis fáj belegondolni. Az egész hétfőn kezdődött. Reggel felkelek az ágyamból, szokás szerint 5.30-kor az American Idiot-ra, azzal a tudattal, hogy van bőven időm elkészülni reggel, majd elindulni a suliba, mert délutánig úgysincs odabent túl sok dolgom. Kinyomom a telefont, amikor meglátom, hogy kaptam egy üzenetet. Elkezdem olvasni. Kicsit furán volt írva, így azt gondoltam biztos valamelyik ismerősöm részegen küldte (pontosan idézve: "Nem is tudn am tagadni hogy néha s irva a hi anyodtol alszom el... (NÉV) - Ez annyit tesz magyarul, hogy nem is tudom tagadni, hogy néha a sírva a hiányodtól alszom el.). De nem. A végén ott állt egy név. Egy név, amit ha meglátok minden megváltozik. Minden a feje tetejére áll, én elbizonytalanodok, és olyan érzések támadnak bennem, melyekről tudom, hogy csak fájdalmat fognak hozni. Lassan két hónapja nem hallottam felőle, és ír nekem egy ilyet. Pont egy olyan napon amikor egy rossz óment próbálok eltörölni, amikor egy viszonylag fontos versenyem van, ahol oda kéne figyelnem. Pont akkor ráadásul, amikor már kezdene egyenesbe jönni az életem. És ő egyszerűen jön, és pár betűvel romokba dönti. elbizonytalanodta mindenben. Hogy vajon jó döntés volt-e akkor őt otthagyni?? Vajon szeret-e még vagy csak játszik velem?? Ha pedig szeret, akkor miért halogatta eddig, hogy megírja?? Hisz tudja, a mai napig bármikor visszaszerezhetne. Nem kéne sokat tennie hozzá, és én vakon mindent eldobva mennék vissza a karjaiba. Egész nap ezen járt az agyam. Mások nem nagyon vették észre rajtam, de persze mindig van, akinek elmondom. Így verseny után a többiek nyüstölésére feloldottam este a tiltást msnről, és ráírtam. Rövid beszélgetés volt:
- szia
- szia
- tudod miért írok??
- :( tudom. hiba volt
- akkor szia
Ekkor éreztem azt, hogy egy világ összetört bennem. De egy olyan világ, ami eddig is romokban hevert, és most valaki csak egy gerendát felállított belőle, melyet újra össze lehet zúzni. Fájt, hogy ezt mondta, de tudom, hiába hiszem azt h mellette van a helyem, az élet megy tovább. Persze a kedvem eléggé elromlott, és azóta sem nagyon lettem boldogabb. Viszont van egy lány, aki nagyon tetszik. Nem az a szimplán járnék vele, vagy egy éjszakás-ban benne lennék vele, hanem az a kifejezetten olyan csaj, akinek a stílusa, a kinézete, a hozzáállása mind olyan, amilyen nekem való. Nem mondom, hogy nem inogtam meg benne, de tudtam, hogy most ő vetélytársa. Furcsa volt. Mivel ez a lány eddig nem nagyon volt olyan közvetlen vagy kedves velem, de akkor rám írt, és próbált vigasztalni. Furcsa volt, nagyon furcsa. De hihetetlenül jól esett. Viszont van egy kis gond. Nem érzem, hogy tetszenék neki. Talán mint barátra gondol rám, de biztos, hogy nem többre. Igaz ez, hogy megpróbált vigasztalni kicsit bátrabbá tett, de félek. Félek a visszautasítástól. Félek, hogy megint azt szemeltem ki, aki elérhetetlen. De amíg nem próbálom meg, addig csak veszthetek az egésszel, így muszáj lesz megmondanom neki vagy előbb, vagy utóbb. De mindjárt itt a szülinapom. Megmondom neki majd akkor vagy nemsokkal utána. És meglátjuk mit hoz nekem a sors:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.