Elérted. Íme rólad is egy post. Reménykedtem benne, hogy nem emiatt kell írnom rólad, de az élt néha kegyetlen. Talán te határoztál emg még valamit a jelenlegi életemben. Talán te voltál az egyetlen, aki még egy elhatározásnak voltál mondható. Miattad fogtam vissza magam a kicsapongásoktól. De amit ma mondtál mint egy tőr hatolt belém. Talán nem is tudtad, nem is érezted, hogy mennyire fontos vagy nekem. Talán hiányzott az a szó, amit nem mondtam ki. Emlékszel még, hogy amikor kezdtünk egymáshoz közel kerülni mit mondtam neked?? Egyetem alatt, stb. Elhamarkodott volt, de veled mégis el tudtam képzelni. talán sikerült is volna, ha nincs a távolság. De mint tudjuk a világ nem tökéletes, és a Sors(!) közbe szólt és nem hagyta, hogy valóban egymásé lehessünk. Mondtad, hogy megérdemlünk annyit, hogy ezt a dolgot megbeszéljük. Bocsánat, de ez nekem nem megy. Fáj, amit mondtál és ha nem is ért váratlanul, sosem szerettem volna hallani tőled. Igaz, hogy ez így tényleg nem tartható nekünk. Mindketten forró vérűek vagyunk és lételemünk, hogy valakivel legyünk és ha ezt a távolság nem hagyja, mindkettőnknek rossz lenne. Mégis azért reménykedtem, hogy sikerül valahogy valamilyen formában. De tudom, hogy nem köthetlek így magamhoz és foszthatlak meg a szabadságodtól. Még ha nem is könnyű, még ha egy könnycsepp le is gördül az arcomon, de a te döntésed. Nyilván azért is döntöttél így, mert találtál valakit magadnak, aki ott van és megadhatja azt amit én nem. Így csak annyit kívánok, hogy légy vele boldog:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.