Úgy írsz rólam, mintha még mindig engem szeretnél, Majd mindössze 6 perc múlva már ő a legnagyobb gondod. Igen szeretni lehet több embert is, de szerelmes csak egy emberbe lehet az ember. Nem mersz tovább ugrani?? Igen szétszakítanak szó szerint az érzések. Az egyik részed még mindig felém húz egy kicsit, de egy új egy fiatalabb, ezáltal erősebb érzés hozzá vinne téged. Észre sem veszed, hogy ez mennyire fáj nekem. Észre sem veszed, hogy ez a hirtelen hangulat, pontosabban érzelemváltás mennyire megviseli a lelkem. Ha kérsz én nem megyek, mert a remény lángra gyúl bennem. De félek, nem akarok csapdába esni. A te csapdádba, hogy később rájössz, hogy mégsem én kellek neked, de akkor nekem már nem lesz erőm se esélyem eltávolodni tőled. De mégis könnyebbé tetted a dolgot ezzel, hogy fájdalmat okozol nekem. Igaz a találkozásaink is mindig egy-egy késszúrásként hatoltak a lelkembe. Egy utolsó találkozást kérsz, ahol álarcok nélkül akarsz hozzám bújni?? Félek. Be kell vallanom félek ettől. Félek, hogy csak egy játék leszek, illetve félek attól, hogy mégsem. Hogy mégis érezni fogom, hogy szeretsz és azzal az utolsó késdöféssel nem elfogynak a pengéid, hanem az én életem oltódik ki. Amúgy eddig észre sem vetted, hogy ezt a találkozót kértem tőled, de nem baj, legyen. Találkozzunk, majd zárjuk le. Örökre. Nem lesz könnyű, de muszáj lesz.

This was my first love ... This was my worst love.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.