Az elmúlt pár napban leginkább ez a kérdés foglalkoztatott. Sok ismerősömnek szoktam tanácsot adni főleg párkapcsolatok terén (elvileg jó vagyok ebben, ennek ellenére a saját kapcsolataimat nem tudom helyrehozni). Mivel nem vagyok türelmes típus, ezért általában ha valamit el akarok érni nem nagyon körülményeskedem, hanem belevágok a kellős közepébe. Általában sikerül is... nekem. És mivel nálam bevált módszer, ezért ezt szoktam ajánlani másoknak is. "Ne féljetek belevágni valamibe!" "Menj oda hozzá, mond meg neki, hogy többet jelent, mint egy egyszerű barát!" Ilyenkor szögezik fejemhez, hogy "Honnan tudjam biztosra, hogy sikerülni fog??", "Honnan tudjam biztosra, hogy én is tetszek neki??". Igen. És úgy gondolom, hogy itt van a nagy gond. Mindenki BIZTOSRA akar menni. Senki nem akar kockázatot vállalni, csupán azért, hogy valami igazán jót elérjen. Ismét saját példámat tudom hozni: Ha én mindig biztosra mentem volna, soha az életben nem lett volna egy barátnőm sem. Sosem voltam helyes fiú, vagy jóarc, de mégis mivel bevállaltam, ezért sikerült. Szóval nem kell arra várni míg minden biztos lesz. Érdemes belevágni néha vakon is a dolgokba. Nem mondom, hogy biztosan nyerünk vele, de az esetek nagy részében jól jövünk ki az ilyen helyzetekből.

Egyszóval nem kell mindig megvárni míg biztos lesz valami, mert lehet, hogy akkor már késő.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.