Sajnos megint egy politikai töltetű bejegyzést készülök írni, ami már a címből is kiderült. Tudom, mostanság túl sokat politizálok a blogom keretein belül, de vannak dolgok, amiket muszáj kiírnom magamból, hogy ne dühítsenek. Vágjunk is bele! A KDNP (akik, csak azért kormánypárt, mert az Fidesz 40%-os majdnem kétharmadához tudtak országszerte összesen talán 10 szavazót találni) indítványát elfogadva 2015. március 15-étől vasárnap a boltok zárva kell tartsanak (ez alól kivétel a 200 négyzetméternél nem nagyobb üzletek, ahol a tulajdonos dolgozik - persze ezek pont azok a kisboltok, amik hatalmas árréssel dolgoznak). Alapvetően nem értem, hogy kit zavart eddig az, hogyha valami kellett, akkor vasárnap is el tudott menni a tescoba és be tudott rendesen vásárolni, vagy le tudott menni a piacra és megkapta, amire szüksége volt. Mégis egy "kormánypártunknak" szemet szúrt a dolog. A naaaaaagy "keresztény" demokrata néppártnak. Hogy miért?? Az indok röhejes. Vasárnap az emberek nem járnak templomba, mert vásárolnak helyette. Hatásszünet, 10 perc néma csönd. Igen, még mindig értetlenül állunk a dolog előtt. Azon gondolkodhat ilyenkor az ember, hogy ezek agyalágyultak vagy csak simán elment az eszük?? Vagy talán ekkora vallási fanatikusak?? Mert, ha közelebbről megnézzük ez végül is a vallásszabadság megnyírbálása, és egy adott hit emberekre való erőltetése. Hasonlóképpen a dzsihadhoz (na jó, ez valóban erős túlzás volt, de a lényeg ugyan az). Ugyanis Magyarországon vallásszabadság van. Tehát én lehetek ateista. Azaz én vasárnap nem járok templomba, és azzal, hogy vásárolok, azzal nem sértem senki vallását. Sőt, akár lehetnék egy olyan egyház tagja is, ahol szabály, hogy csak vasárnap mehetek boltba és vásárolhatok. Na velük mi lenne?? Igen, itt már kezdjük érezni, hogy ez a vallási indíttatás, meg templomba járás kicsit sántít. Mellesleg nekem már csak abban sántított, hogy a 21. században egy kormányon lévő párt, hogy a fészkes fenébe gondolhatja, hogy ez indok lehet. Nem a középkorban élünk, hogy megszabják, hogy ki, mikor és hogyan menjen templomba. Ezek mellett a keresztény állam fogalmát is mintha kicsit túlértelmeznék. A keresztény világ értékrendjét követő államnak kell lennie, nem pedig egy fanatikus egyházra épülő államnak. Ezek mellett nem hinném, hogy a gazdaságnak olyan jót tenne ez, pláne, hogyha nagy külföldi cégek fognak jelentős tőkét kivonni az országból emiatt, mivel így nagyon sok munkahely szűnhet meg. Persze a "kereszténység" fontosabb!!! Összegezve a véleményem, hogy kezd az ország vezetése szélsőséges dolgokat tenni, amikkel csak ártanak nekünk!

Megjegyzés: Semmi bajom a kereszténységgel, sem pedig a keresztényekkel. A hit ajándékát irigylem is, hisz nekik nehéz időkben van, amire tudnak támaszkodni. A gondom csupán a buta emberek buta indokaival van.

Úgy érzem hiba, hogy még mindig beszélek néha az Ölelkezőspajtival. Le kéne zárnom végre végleg. De valahogy mégis nehéz. Hisz ő volt az egyik, akiben megbíztam és akiről elhittem, hogy ugyanolyan komolyan vesz, mint ahogyan én őt. Igazából mióta kezd benőni a fejem lágya, mióta kezdek normális kapcsolatokban gondolkodni talán ő az első komoly csalódásom. Vagy talán a második, de akkor is azt érzem, hogy ezeknek a kapcsolatoknak a végei már máshogyan viselnek meg. Nem feltétlen csak érzelmileg kerülök padlóra, hanem néha idegileg is. ezáltal érzékennyé válok apró ostobaságokra, amikkel alapvetően nem törődnék, de ilyenkor mégis egy állattá tudok válni tőlük. Kikelek magamból, és hirtelen húzom fel az agyamat mindenen. Ideges leszek a legkisebb sértéstől, vagy bizalmatlanságtól. És ma megint ezt éreztem. Van egy exbarátnőm, akivel mostanság megint beszélgetek. De gyakran előfordul, hogy nem válaszol sokáig; illetve volt egy-két olyan kérdésem, amikre nem válaszolt (chaten), csupán csak megnézte. És ezeknél az alkalmaknál mindig előjött belőlem az, ami azóta zavar, hogy az Ölelkezőspajti olyan csúful otthagyott. Miért kell titkolózni, vagy miért nem lehet őszintének lenni az emberrel. Egyáltalán miért kell csak elhallgatni dolgokat?? Én tényleg nem értem. Mire jó ez?? ... Már a gondolatától is érzem magamon, hogy gyorsabban gépelek és ideges vagyok. Könnyen elszáll az agyam. Egyre jobban utálom az embereknek az idegesítő szokásait. Egyre kisebb a tűrőképességem. Félek magamtól. Ingerlékeny vagyok. Ráadásul alig alszom. És amikor alszom is, akkor is rosszul. Kialvatlan vagyok, és egyre figyelmetlenebb. Egyre jobban érzem, hogy nem megy az alvás, csak ha valaki a karjaimban van.
Annyi minden van a fejemben, amit le szeretnék még írni, de egyszerűen nincs időm. Sajnálom. Pedig ez néha megnyugtat.

Lényegében tudtam, hogy ez lesz a vége. Lehet, pont a bizalmatlanság miatt éreztem, de bennem volt ez az apró kétely. Vagy lehet, hogy nem is apró, csupán a szeretetemmel nyomtam el magamban, hogy semmi ne ronthassa el a dolgokat köztünk. Valami mégis elromlott. És nem tudom mi. Nem értem, hogy miért pont Valentin-napon kellett (ennek a jelentőségét nem értitek, akartam egy bejegyzést írni róla, de nem lett belőle semmi, mert elszállt a gép). Nem értem, hogy miért nem tudott egy elfogadható indokot felhozni. Nem értem, hogyha valóban szeretett, akkor miért nem próbálta az akadályokat leküzdeni úgy, ahogyan én is. Ezeket soha nem is fogom megérteni. Csak egy valamiben vagyok biztos, ha nem próbáltam volna vakon bízni benne, lehet, hogy eddig sem tartott volna. Ő nem vette észre magán, hogy mennyire rosszul hazudik. Még egy kisebb füllentés is nagyon látszott rajta. Egyszerűen a szeme, az arckifejezése, a feje mozgása mindent elárult. De mégsem foglalkoztam vele. Tudtam, hogy a szemembe hazudik, de nem érdekelt. Jobban szeretettem annál, hogy érdekeljen. Jobban vágytam arra, hogy vele legyek, minthogy kételkedjek benne. De most már mindegy. Ez a múlté. Előre kell tekintenem. Minél több időt az egyetemre szánni. Igaz eléggé nehéz, így, hogy egyedül vagyok. Majdnem minden pillanatban a szép lányokat figyelem, akik körülöttem vannak a közlekedési eszközökön, vagy csak körbenézek az előadóba, hogy vajon, hol van egy csinos lány. Mintha hajtana valamiféle vadászösztön. Mintha megint 14 lennék, hogy képes lennék egyszerre 5 lányt fűzni. Pedig tudom, hogy már nem vagyok ilyen. Sőt azt is tudom, hogy ki az vagy kik azok, akikkel valóban összejönnék és komolyan is gondolnám. De mégis ott van bennem ez a dolog. Ami kicsit ijesztő. Viszont lassan indulnom kell az egyetemre.
ui.: Aki kíváncsi, most már nem Titok. Ölelkezőspajti :)

Idejét sem tudom, hogy mikor voltam olyannyira beteg, hogy napokig tartó lázam volt. De most megint bekövetkezett. Persze az egyetem második félévének első hetében kellett mindennek történnie. Szóval az első óráimról le is maradtam. Fantasztikus. Hátránnyal indulni egy amúgy is gyenge félév után... Biztosan jó lesz. Mondjuk a tartósan magas láz sem tesz boldoggá. Bár azt hiszem így a harmadik nap végére sikerült tartós hőemelkedésre leszenvednem. Hála égnek erős az immunrendszerem, így gyorsan legyűri az efféle vírusokat. Meg az is hozzájárul, hogy eléggé tudatosan gyógyítom magam. Van, aki csak pihen vagy vitaminokat szed ilyenkor, és általában ezek egy hét alatt talpra is állnak. Én nem ez a fajta vagyok. Az első két nap folyamán 24 órából, kb. 19-20 órát alvással töltöttem. Ezek mellett döntöttem magamba a meleg teát liter számra, húslevest ettem, gyümölcslevet ittam, szedtem C-vitamint. A második nap már tudatosan lázcsillapítóval nyomtam le a lázamat, hogy a közérzetem ne legyen annyira gyenge és a húslevesen kívül normális, tápanyagban gazdag ételeket is fogyasztani tudjak. Már egész jól lettem. Viszonylag sok időt tudtam ébren maradni, mert nem éreztem annyira rosszul magam. Így ha minden jól megy, valószínűleg holnapra, már tényleg rendben leszek. De ami a legaggasztóbb az egészben, hogy nem csak én, hanem Titok is beteg. Ő neki viszont nem javul az állapota. Pláne, hogy neki több gondja is van. De jelenleg csak megy fel a láza. Aggódom miatt. Félek, hogy valami baja lesz. Emellett nagyon hiányzik már. Nagyon rég láttam. És ez abból a szempontból nagyon nem jó, hogy ma, amikor beszélgettünk kiderült, hogy mindkettőnkben vannak aggodalmak, kétségek, melyeket a másik kelt. Azt elismerem, hogy nem én vagyok a hűség mintaképe, legalábbis nem én voltam, de jelen pillanatban senkihez nem ragaszkodom jobban, mint hozzá. Nem érné meg nekem elrontani ezt a kapcsolatot. Épp ezért megpróbálok minden féltékenységet magamban elfojtani én is. Ugyanis ezt a hosszú beteges időszakot egymás nélkül csak úgy vészelhetjük át, hogyha mind a ketten annyira ragaszkodunk a másikhoz, hogy minden gondolatot képesek vagyunk félretenni, és a másik szeretetére koncentrálni. Remélem minél előbb jobban lesz. Örülnék, hogyha a Valentin-napot már együtt tölthetnénk. Jobbulást neki!!!

Félek! Nem láttam vagy 3 napja. Ezalatt ráadásul alig beszéltünk. Hiányzik. Rettentően. És csak remélni tudom, hogy én is neki. Félek, hogy megtörténik az, ami egyszer már Titok és köztem megtörtént: összemelegedünk nagyon, majd elhidegülünk. Nem, én ezt nem akarom, és nem is fogom hagyni. Mégegyszer nem. Túl fontos lett már az életemben. Túlságosan hozzá nőtt a szívemhez. Túlságosan is vele akarok lenni. És érzem, hogy ő is ragaszkodik hozzám, de mégis bennem van a félsz. Mivan, ha ilyenkor elgondolkodik és meggyőzi magát arról, hogy mégsem vagyok mellé való, vagy mi történik akkor, ha más kezdi el önös érdekek miatt ezzel teletömni a fejét?? Félek. Nagyon félek. Holnap muszáj látnom.

Vágy

Egyszer már elvesztettelek, többbet ezt nem hagyhatm!
Mégis úgy jön szememre az álom,
Hogy nem tudom, mit hoz a holnap.
Vajon láthatom-e szerető mosolyodat??

Mikor visszakaptalak Téged, szívem majd kiugrott,
Minden pillanat csak újabb lángot gyújtott.
De most összeszorult a félelemtől újra.
Reméli gazdája nem tévedt rossz útra.

Rossz útra, mely elhidegülést hoz,
Mely miatt eegyszer már történt sok rossz
E gyenge szívvel, mely most hiányol, Édes.
Karjaimba várlak, ajkam csókra éhes!

Add meg hát leghőbb vágyamat, Kedves!
Hadd öleljelek át újra. Szívem Téged keres.
S ha megint itt leszel, talán megnyugszik újra,
Hogy gazdája nem tévedett rossz útra.
2015.01.31. Budapest