Az egyetemi élet legrosszabb időszaka. Ige, ez a vizsgaidőszak. Még csak éppen örültem volna, hogy meglett az aláírásaim nagy része de már jöttek is az első komolyabb sikertelenségek. 3 vizsga, 3 bukás. Igen, nem tanultam rájuk eleget, igen elhanyagoltam év közben is kicsit a tanulást és igen, minden az én hibám. De mégis egyszerűen csalódott vagyok. Nem gondoltam, hogy ennyire más lesz az életem, mint eddig volt. A gimnáziumot kisujjból tanulás nélkül kiráztam, most meg 2-3 napot tanulásra szánok, és így sem mennek a dolgok. Mi történt?? Valóban elittam volna az agysejtjeim?? Nem, hisz mások 3-4x ennyit isznak egyetem alatt és mégis megy nekik. Vagy csak szimplán lusta vagyok?? Igen az vagyok, de most próbáltam is készülni és mégsem ment. Elgondolkodtam. Nagyon. Lehet, hogy tényleg nem nekem való az egyetem?? Lehet, hogy csak túl jó helyekre jártam és ezért van az a felsőbbrendűségtudatom, hogy én annyira okos vagyok?? Nem bírom. Belefáradtam az egész küzdelembe. Belefáradtam abba, hogy állandóan nagy mennyiségből kérnek számon, kevés gyakorlással. Belefáradtam abba, hogy számolgatom a napokat, hogy még hova fér be plusz egy pótvizsga vagy mennyi időm lesz aludni, hogyha rendesen fel akarok készülni. De nem szabad feladnom. Titok is támogat abban, hogy ne adjam fel és igaza van. Nem csak azért, mert ha idáig eljutottam, akkor képes vagyok rá, hanem, mert így legalább lesz jövőm. Ezzel a diplomával képes leszek családot alapítani és eltartani azt. meg tudom majd adni a gyerekeimnek mindazt, amire szükségük van és talán annál egy kicsivel többet is. Azzal foglalkozhatok, amit szeretek; kiteljesedhetek az informatikában, megvalósíthatom önmagam. De nehéz az út a célig nagyon. És érzem, hogy szinte minden pillanatban arra vágyok, hogy feladhassam. De nem tehetem. Nem szabad. Az utolsó csepp energiámig küzdenem kell. Ráadásul a legrosszabb az egészben, hogy Titkot is ritkán láthatom. Igaz így is heti 1-2x találkozunk, de annyira hiányzik. Szeretnék minél több időt vele tölteni. Nem akarom, egy picit sem, hogy elhidegüljünk egymástól. Egy hétre sem. Hisz akkor más fiúk rögtön megpróbálnának lecsapni rá, de ha ők nem is, lehet, hogy lenne, aki megpróbálná befolyásolni, hogy egy magamfajta senkivel ne kezdjen. Elvégre én nem tudok neki a szeretetemen kívül mást nyújtani. De azt minden pillanatban tenném. De most megyek. Kipihenem a mai BeSz vizsgát és elkezdek holnaptól készülni a pótvizsgákra. Kemény menet lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.