3. rész: Erőszak (egy lányhoz és egy álomhoz kapcsolódva)

Az éjjel a Farkaslány benne volt az álmomban. Alapvetően semmi szerepe nem volt, mégis furcsa volt, hogy megint gondoltam rá, így megpróbáltam még egyszer, utoljára átgondolni, hogy mi is történhetett. Szokásos reggeli fürdésem közben csak úgy jöttek a gondolatok, így most azt érzem, hogy ezt le kell írnom.
Vajon miért ütött meg?? Hiszen "az erőszak csak erőszakot szül", ahogy tartja a mondás. Vajon az ő erőszakosságát ki szülte?? Két fontos gondolat jutott az eszembe. Az egyik, ami már régebben is igen sokat járt a fejembe, hogy csak szimplán el van kényeztetve. Nem nehéz elképzelni, hisz elég tehetős családba született. Gondolom a szülei megpróbálták elérni, hogy a lányuknak semmiben ne legyen hiánya, csupán egy valamit nem tudtak megadni neki: a tiszteletre nevelést. Igaz kívülről úgy tűnik, mintha egy visszafogott, kedves kis leányzó lenne, de valójában hihetetlen nagyra tartja magát, amit nem vesz észre. Pedig nem különleges, csupán csak szorgalmas és ezzel tud elérni bizonyos dolgokat. Ő a "Párduc" miatt gyakran próbálta elhitetni velem, hogy aki nem magasan képzett, vagy nem jó képességű, az is ugyanolyan ember; a gond csak, hogy ő magán nem vette észre, hogy mindenki fölé akarta helyezni az egóját. (egoizmus... huhh, ez is egy jó téma lesz a Who Am I sorozat egyik részére) De ez csak egy verzió volt. A másik verzióm az volt, hogy azért csinálta mindezt, mert őt is erőszakkal próbálták fegyelmezni, és azt hiszi, hogy ezzel ő is bármit rá tud erőltetni bárkire. És itt kapcsolódok én a dologba.

Ezt az érvet azonnal meg kellett, hogy cáfoljam magamban. Ugyanis itt vagyok én az ellenpélda. Soha életemben nem ütöttem meg indulatból senkit. Soha nem tartottam az erőszakot eszköznek, amivel a problémáimat megoldhatom. Mégis, kisgyermek koromban édesanyám rendszeresen vert meg engem és a nővéremet. Nem tudom megszámlálni, hány nadrágszíj szakadt szét és hány fakanál tört darabokra rajtunk. Egy időben elrejtettünk mindent a lakásban, amivel nekünk sérüléseket tudott volna okozni. De persze ez sem védett meg tőle minket, a kezével ugyanúgy elvert minket. Féltem, rettegtem, amikor felemelte a hangját. Biztosan éreztem, hogy mi következik. Nem volt semmi, amivel megállíthattam volna. Persze nem mondom, hogy nap mint nap megtörtént, de túl gyakori volt. volt, hogy heti 2-3-szor is előfordult, vagy talán többször, de volt, hogy egész héten teljes nyugalom volt. De mindig ott lebegett a pallos a fejünk fölött készen arra, hogy lecsapjon. Egy rossz szó, egy rossz cselekedet és menekültünk a takaró alá, hogy az valamit felfogjon az ütésekből. Igaz a kemény fakanalak ellen az sem volt segítség. Csak reménykedtem, hogy a fenekemet fogja ütni és nem a lábam egy csontját, hisz a fenekemen lévő zsírréteg valamennyivel enyhítette a fájdalmakat. De persze a takaró alatt magzatpózban rejtőzködő gyereken is megtalálta, hogy hol fáj neki. Nagy részben ezek miatt kicsiként nagyon sokat sírtam. Bár csak a fizikai fájdalom miatt; sosem tudtam elfogadni, hogy édesanyám rossz lenne. Emlékszem alsós koromban egyszer meglátta, hogy a reggeli pénzemből chipset vettem; a folyosón pofozott fel. Az első órát majdnem végigsírtam. Mindenki azt hitte, hogy azért, mert anyukám nagyon leszúrt, de igazából itt is a fizikai fájdalom volt az ok. De egyvalami biztos. Megfogadtam, hogy én soha nem akarok ilyen szülő lenni. Nem is szülő, ember! Soha nem akarok olyan ember lenni, aki csak erőszakos módon tudja megoldani a problémáját. Vagy ha esetleg nincs igaza, és már nincs több érv, amivel meg tudná győzni a másikat, akkor a bántalmazással próbálja elfogadtatni vele a hazugságot. Soha nem akarok ilyenné válni. És akármennyire érzem a dühöt magamban, néha képes lennék véresre verni valakit, nem hagyom, hogy elszabaduljon. Én soha nem leszek olyan állat, aki másokat bánt. Inkább püfölök szét egy boxzsákot, nyomok le annyi fekvőt, amennyi kifáraszt, de semmiképp sem vagyok hajlandó bántani embereket.
Azt hiszem ez elég ellenérv volt a második ötletem ellen...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.