Hogy nem vettem észre?? Azaz észre vettem, de hogy lehettem ennyire vak eddig, hogy nem jöttem rá?? Mióta keresem már a lányt, aki talán betölti az űrt az életemben. És itt volt talán végig a szemem előtt. Csak nem vettem észre. Vagy csak nem mertem/akartam róla tudomást venni, hogy mekkora kincs. De most, hogy egyszerűen nem koncentrálok más lányokra végre rájöttem. Igen, ő kell nekem, a Királylány. Végre egy lány, aki nem törődik mások (leginkább) bántó véleményével. Végre egy lány, aki képes élvezni az életet anélkül is, hogy beállna a sorba. És ezek mellett gyönyörű. Nem is tudom mikor találkoztam utoljára egy ilyen szinte tökéletes lánnyal. De mint mindig, most is van valami zavaró tényező. Van barátja. Ráadásul szereti is őt, mégpedig nagyon; pedig a srác teljesen elhanyagolja és amennyi rálátásom van a dologra, szerintem nem is szereti. Bár az efféle túl jóképű srácokról megvan a véleményem de ez a bejegyzés most nem erről szól. Szóval ott van a Királylány. De félek elmondani neki a dolgot. Nagyon jóban vagyunk, és tudom, hogy bízik bennem, de félek, hogyha elmondom neki, hogy mennyire tetszik, akkor el fog távolodni tőlem. Igaz lehet, hogy pont így rontom el nála a dolgot, hogy nem szerzem meg akkor, amikor viszonylag sok esélyem van rá. Vagy legalábbis lenne. De nem akarom, hogy mint barát ráveszem, hogy szakítson a barátjával. Azt akarom, hogy boldog legyen. Bár nagyon örülnék neki, ha velem lenne az. Ezért most igyekszem mindent megtenni a saját ügyem érdekében, de sok idő után most érzem először azt, hogy nem akarom másnak a rovására.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.