Azt hittem, hogy a kedélyek elnyugodnak, de újabb csaták indultak. Egyre nehezebb és nehezebb a küzdelem. A titkolózás. A folytonos titkolózás. melyiket veszítsem el?? Melyiket dobjam el magamtól?? Melyiknek törjem össze a szívét?? Azaz, már régóta az egészet ésszel csinálom, és nem pedig szívből. Ez itt a gond. Mit mond az eszem?? Maradjak vele, hisz mindent megad nekem, eljön velem bulizni, ha kell, ideális egy hosszútávú kapcsolatra. De mégsem érzem azt a fajta kötődést. Érzem, hogy kötődök hozzá, de csak mert akarok kötődni. Ezzel szemben a másikat ösztönből megölelem. Ha fél percnél tovább 1 méterre van tőlem, odahúzom magamhoz. Egyfolytában vele beszélek, többször jut eszembe. De mégis tudom, hogyha vele lennék a kapcsolatom zűrös lenne. megint lenne egy barátnőm, aki nem jöhet el velem sehova, főleg nem bulizni. Ritkán látnám, mert kicsit messzebb lakik. És nem akarom feladni érte a "tökéletes" életemet. Ha egyedül lennék már rég a karjaimban lenne, és nem is hagynám h bárki elszakíthassa tőlem, de most nem lehet. Akármennyire akarom, tudom, hogy nem lehetek vele. Ha pedig feladom ezt most, talán lehet, hogy egy végzetes hibát követek el. Örülnék ha tudnám, mi a helyes, de csak sejteni tudom. Hisz túl sokszor hallgattam a szívemre és túl sokszor buktam bele a szeszélyeimbe. Pár hete sikerül az eszemet követni, és még ha fájnak is a döntések, talán mégis így a jó, vagy legalábbis a kisebbik rossz. Hisz azt érzem, hogy már képtelen vagyok boldog lenni. Szinte már nem tudom, hogy hogyan lehetnék boldog nyugodtan! Úgy, hogy semmi kicsapongás nem kavar bele az életembe, hogy teljesen biztos legyek a dolgomba, és hogy az érzéseim erősebbek legyenek a puszta testi vágyaimnál. Akármit is teszek képtelen vagyok változni. Mindig ugyanúgy fogom hülyíteni a lányokat, és tudom, hogyha valaki meg fog tetszeni el fogom veszteni. Hogy miért?? Mert ő is most ha megtudja a helyzetet, azt fogja hinni, hogy csak hülyítem. Hogy eddig csak játszottam vele. Nem fogja megérteni a helyzetem, mert ezt ép ésszel nem is lehet megérteni.Csalódni fog bennem, és magamra hagy. igaz mindig azt mondja, hogy nincs semmi amivel el tudnám lökni magamtól, de az igazság az, hogy van. És pont ez az egyetlen dolog az amit most csinálok. De nem tehetek másképp. Magam, az egoizmusom és az önzőségem miatt. mert nekem ez most így kényelmes.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.