Sokat gondolkodtam ex-kapcsolatokon, illetve be nem teljesült szerelmekről. Eleinte minden szépnek és jónak tűnik. A másik kedves, aranyos, a hibái elnézhetők. Aztán az idő folyamán egyre több dolog kezd idegesíteni, zavaró illetve mások előtt kellemetlen lenni. A végére az egész egy veszett ügy lesz, a másik pedig egy olyan ember, akivel ha belegondoltok soha nem jönnétek össze (újra). Persze vannak kivételek, de nagyrészt így zajlanak a dolgok. Hogy miért írom ezt le pont most?? Egyszer a válasz, velem is egy hasonló dolog történt. Mint ugyebár előző postomban említettem csalódtam, valakibe. Sosem jártunk, mert messze van lakik tőlem, és nem vállalható egy kapcsolat ilyen távolságból. Mégis sokáig olyan volt,l mintha együtt lennénk: A másik miatt nem nagyon kavartunk másokkal. Majd aztán a dolog kezdett laposodni. Amikor azt mondta, hogy fejezzük be úgy ért engem, mint egy szakítás. Nem volt könny de túléltem. Azóta pedig egyre bunkóbb velem. Szinte bármit mondok rögtön beleköt, és észre sem veszi, hogy mekkora hatást tudna gyakorolni még mindig rám. De el kell fogadni. Tovább kell tudni lépni. Nem áll meg az élet. És én sem unatkozom,hanem jelenleg is keményen dolgozom azon, hogy találjak valaki mást, aki talán komolyan is gondolja. Bár ahogy ismerem magam képes leszek egy teljesen friss ismeretségből kapcsolatot kreálni, de egyszer élünk, vagy talán nem??;P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.