Ahogy a cím is mutatja kivételesen nyugodt vagyok. Nem háborognak bennem érzések, nem azon gondolkodom, hogy mi fog fájni, hogy mit ronthatok még el, vagy hogy amit eddig tettem miért tettem és miért rontottam el. Felesleges lenne, hisz semmit nem érnék el vele. Felesleges túlságosan…

Ha bármi bajom van mindig írok egy blogbejegyzést, vagy a naplómba pár sort, esetleg egy történetet. Most valahogy mégis versben jött ki. Hibáztam. Óriásit. Megcsaltam. Nem egyszer és aztán eltitkoltam. Titkoltam, mert szeretem és fontos volt a kapcsolatunk annyira, hogy ne akarjam…